Hallja kend

Nohát, végre itt van a várva várt eredményhirdetés! Mindenki törjön ki ovulációban:D

Egyértelműen -és bevallom, számomra meglepően- a túlspiláz nyert, 94 szavazattal, ezzel az összes voks 56%-át vitte.
A túlspiráz ezzel szemben 74 szavazatot, azaz 44%-ot kapott.
Én a túlspirázra szavaztam, valami olyasmi indokkal, amit a szavazás elindulásakor Krucifix írt, ti. hogy a spirare szóból van, így annyit jelentene, hogy 'túllihegni'. A spirare más szavakban is előfordul, vö. konspiráció, ami annyit jelent, hogy 'együtt-lehelni', és nagyon plasztikusan arra utal, hogyha valakik konspirálnak, akkor összedugják a fejüket, egészen közel hajolnak egymáshoz, miközben sugdolóznak. Az r > l változást én már nyelven belüli változásnak gondoltam.
Attila a túlspiláz mellett érvelt, ti. a hogy a német spielenből vettük volna át, és jelentése így hasonló, 'túljátszani', de nekem ez a magyarázat továbbra sem fekszik, legalábbis ezt mondja a bölcsészhasam. Mjudtinak igaza van abban, hogy szlengszavakat nemigen veszünk (vettünk) át a latinból, igaz, jó ideje a németből se, vagyis, a németből átvett szavak régebbiek, már nem is szlengnek számítanak, hanem más társadalmi csoportok nyelvhasználatára jellemzőek.
De ha a többség túlspiláznak ismeri, akkor legyen az. Azért tegyük hozzá, a különbség, bár látványos, ámde mégsem egetverő.

Érdekesség: a poll-r oldalán a következő hozzászólások jöttek:

1. Beugratós kérdés? :)
Ugyanis mindkettő helyes.
Van "túlspiláz" - túljátszik (német eredetű), pl egy színész
és a "túlspiráz" - túlliheg vmit (latinból)

2. Ahogy az előttem szóló is mondta és ahogy a Gyalog galoppban is értik. Túlspiláz vagyis túljátszik a német spielen - játszik szóból.

3. hurrá, a rosszat jelölték be többen! helyesen spiláz, ugyanis a népet spielen-ből jön

És íme, sikerült kiötlenem, mi lesz az új szavazás tárgya. Most egyenesen szociolingvisztika lesz. Szombaton Fóton söröztünk, s bizony, mi még olyankor is ilyesmiről vitatkozunk. Eh, dehogy. Csak felmerült, és mivel a társaságban többen eltérő véleményen voltak, gondoltam, megkérdezlek benneteket is, kedves dosszié-olvasók.
A magázódás amúgy is érdekes témakör, igazi udvarias, jól használható formája talán ki sem alakult a nyelvben. Van az a fránya teccikezés, amit jó lenne végre elfelejteni, de az iskolákban még mindig ez az etalon, aztán, mikor az ember felnő, akkor át kellene váltani valami értelmesebb formára, na de mire? A kend, kegyed már archaikusnak számít, bizonyos kontextusban humorosnak, netán egyenesen gúnyosnak hat. (Be kár, pedig milyen ízesen is hangzott a versben, hogy "Kendé bizony az árnyéka!")
Ez hát a kérdés, kedves olvasók, hogy ti melyik magázódó megszólítást érzitek udvariasabbnak? Avagy mindkettőt egyformán udvariasnak/udvariatlannak értékelitek? Hogyan szólítsuk meg példabeli, szomszéd Manci néninket, ha elmúltunk már 20 évesek, és kinőttünk a teccikezésből?
K.