Végre megint találtam valamit, amin agyalhatok a saját problémáim helyett. Ez nekem is sokkal jobb lesz, meg nektek is, nyájas olvasók. (Remélem.) Meg is ígértem magamnak, h nem lesz többet nyígás, és sebnyalogatás, vagy legalábbis, ha ilyesmire vetemedem, akkor 1) vagy nem itt a blogban, hanem kis szobám magányában 2) ha mégis itt követem el, akkor legalább vicces lesz. Jó?

Na. Többé-kevésbé mindannyian tudjuk, h a bölcsészek hülyék. Na jó, azért nem nagyon, csak egy kicsit, épp egy icinke-picinkét. Például, biztos mindenki ismeri azt a vicces(?) mondást, hogy "nem vagyok bölcsész, csak elbambultam". Másik mókás sztereotípia, hogy a bölcsésznek 3 ismertetőjegye van, ti. hosszú sál a nyakában, tarisznya az oldalán, és világfájdalom az arcán.
Ez persze sztereotípia, meg általánosítás, ami buta dolog, és veszélyes is, de mint tudjuk, minden ilyesmiben van némi igazságmag, és most nem hozok mindenféle példát, hogy a dosszié píszí blog maradjon. (Egyébként, pont most olvastam, Dumasnak tulajdonítják azt a mondást, miszerint minden általánosítás veszélyes, még ez is.)

Igenám, de vannak flúgos informatikusok is (bocs, drágám), meg furafazon jogászok, meg ütődött kommunikációs szakemberek(?), meg mittudomén, ezek azonban mégsem lettek szitokszavak. Míg a bölcsész! Oké, a sztereotípia szerint a klasszik bölcsész a mimóza művészlélek, a meg nem értett zseni, az életképtelen elméleti ember, aki ráadásul egy csomó felesleges(?) dolgot tanul 5 évig, ahelyett, h elmenne kubikuni. Rendben. Valóban felesleges csak az ELTÉ-n kiképezni évente 200-250 magyartanárt, mert mi a fenének, mihez fognak kezdeni diploma után, vagy felkopik az álluk, vagy elmennek tanárnak és felkopik az álluk.

De ez azért már túlzás. Például, a minap olyamit olvastam valahol, hogy az egy nő azt mondta a bnőjének, hogy te, ez a cipő már rég nem trendi, ilyet már csak a bölcsészlányok hordanak. Beh!
Máshol meg azt, hogy mikor egy leányzó nem akarta, hogy egy csaj és egy pasi partiba vágja, akkor azt mondták neki, hogy na, te biztos bölcsész vagy! Miért?

Meg is kérdeztem erről pár embert melóban (örültek ám nekem felettébb), h mit gondolnak, miért lett a bölcsész szóból ilyen mértékű szitokszó? Hogy nagyjából magában foglal mindent, ami avítt, ciki, gáz, antitrendi, szégyenletes, maradi (tetszőleges aláhúzandó). Informatikus spanom azt mondta, azért, mert neki marhára bassza a csőrét, hogy a bölcsészek 5 évig tanulnak az állam pénzén hótt fölösleges dolgokat, aztán meg az egyetemről kikerülve nem tudnak mit kezdeni az etika/esztétika/elméleti nyelvészet - hogy csak az E-betűsöket említsük - diplomájukkal, és még fizetni is kell nekik a munkanélküli segélyt, sírnak, hambit sütnek a Mekiben, és öngyilkosok lesznek, de előtte kiadnak még egy szamizdat verseskötetet. (Hehe. Jól megaszonta, nem?)
Szinténbölcsész kolléganőm - aki külön kérte, hangsúlyozzam ki, h ő szép, okos, és szép a dekoltázsa, nos megtörtént -  szerint meg azért, mert legjobban egy bölcsész képes arra, h az aktuális trenddel szembemenve nemet mondjon valamire, például egy hármasszexre, ha nincs hozzá kedve. És ez zavarja az embereket, a bölcsészek eredetisége. (Ezt az elméletet én nem értettem pontosan.) Ezzel egyébként sem értek egyet, nekem van olyan bölcsész ismerősöm, akinél elgondolkodnék, mit fogott többet életében, kukit vagy füves cigit, mindegy, biztos nem azért csinálta, mert az vagány, hanem immanens késztetése volt rá, de legalább hordott néha magassarkút, azt hiszem.

Sztereotípia, nem kell vele foglalkozni. De mégis, engem érdekelnek a szociális sztereotípiák. Szóval, hogy is van most ez a dolog úgy társadalmilag a bölcsészekkel?