Nem akarok a válságról írni. Utálok erről írni, még csak erre gondolni is, de rettenetesen nyomaszt. És ma egész nap ezt tárgyaluk odabent. Megszorítások - egyre inkább úgy érezzük, a torkunkat szorítják. És hogy ugyanabból a fizetésből 2 éve még vígan kijöttünk, és havonta 1-1 új ruha is belefért, sőt, némi megtakarítás is - most meg sokadikán már megfeszült izmokkal, lélegzet-visszafojtva várjuk a hó eleji fizut. Ruhát nem veszünk, semmi luxus, néha egy sörözés (külvárosi sörözőben), havi egy mozi, félretenni meg, ugyan! Legfeljebb a számlákat tesszük félre, pakolgatjuk, sakkozgatunk, melyiket ér rá, és melyiket muszáj feltétlenül befizetni.
Karácsonykor minden rendes cég ad egy kis pluszpénzt az alkalmazottaknak. Ha nem is teljes bért, vagy még többet, de néhány tízezrest szokás a melósokhoz vágni a karácsonyi céges partin. És erre ma már ment a pletyka a folyosón, hogy idén nem lesz. Bár E. szerint ilyen rémhírek mindig is felröppentek nálunk év végén - de mi lesz, ha most mégis igaz? Akkor nem veszünk tévét. Merthogy akkor a karácsonyi ajándékokat is a novemberi, meg a decemberi fizetésből kell kigazdálkodni. És ma - idén ma először - megcsapott a karácsony-para, Most olyan fronton, hogy mi a fészkes fenéből fogok ajándékokat venni? Oké, oké, tudom, a karácsony nem arról szól, meg hogy az ajándékot nem a bolti ára határozza meg, meg egyéb bölcsességek, de ha csak 2000 Ft-ot számítunk fejenként - ami, lássuk be, tényleg jelképes összeg - akkor is, család-barátok, legalább 15 ember megajándékozásáról van szó. A kreatív, handmade ajándék meg sajna nem jöhet szóba, ugyanis egy papírcsákót sem tudok tisztességesen meghajtogatni. No meg a beigli. Nem kell zabálni karácsonykor (e célból a szülőket keressük fel, hehe), de azért mégis, szaloncukor, fenyőfa, mák, dió, hal... nem beszélve arról, hogy a karácsony mindig erősen hó végére esik, amikor már amúgy is nagy a córesz. Legalább akkor ezen változtassunk! Legyen hó elején a karácsony, amikor még úgy érezzük, van pénzünk!

És mit csinálnak azok, akik mondjuk még a lakáshitelt is törlesztik? Azok hogy élnek meg? És akik minimálbérből tartják el többedmagukat?
Még jó, hogy mi nem fizetünk lakástörlesztőrészletet. És ahogy nézem a dolgok alakulását, még jó ideig nem is fogunk. Francnak lesz pénze lakást venni.

Úgyhogy, megszorítások lesznek idehaza is. Újra kel gondolni, hol lehet megfogni a pénzt. Sőt, itthon fogunk ülni minden este, és megfogjuk a pénzt. És hiába fogjuk, szép lassan elfogy hó végére közepére. Lám-lám. Az egészséges életmód sokba kerül. A hús, a zöldség, a gyümölcs, a tejtermékek drágák. Nem beszélve arról, ha némi tápkieg. (aloe) is befigyel időnként. Helyette tészta, rizs, krumpli, néhanapján párizsi, bár egyesek szerint a benne lévő töméntelen szója fitoösztrogént tartalmaz, és azt nem biztos, hogy szerencsés, ha megesszük. Attilának veszünk majd fitotesztoszteronosat! Vacsorára egy doboz Ászok fejenként. Laktat, olcsó, és mivel mást nem eszünk, egy üvegtől be is állunk, az este hátralévő részében már nem izgat minket a recesszió.
Hús csak vasárnap, amit megkoszorúzunk, és áhítatos csendben fogyasztunk el.
Karácsonyra meg? Műfenyő a Teszkóból ezresért, meg egy flakon fenyőillatú légfrissítő, csak a fíling kedvéért.

Brr. Ugye ez nem fog sokáig tartani?

Úgy tűnik, a női magazinokba is beszivárog lassan a válságtudat. Az ELLE-ben, a Marie Claire-ben továbbra is megcsodálhatjuk a neves tervezők csodadarabjait 500.000 Ft-ért - de már feltűntek az olcsóbb ruhák reklámjai is, amelyek még szintén nem elérhetőek (kabát 30.000-ért), de azért már más kategóriát képviselnek. Ezt mondjuk nem is bánom. Úgysem tudtam azonosulni azzal, hogy talpig Gucciban, Louis Vuitton táskával, Lancome termékekkel sminkelve hangoztatják azt a fene nagy társadalmi felelősségvállalást.