A témáról már többen panaszkodtak az ismerősök közül. Karácsony közeledtével megszaporodnak a céges rendezvények. Merthogy az ezzel a gond, hogy akkor karácsony ürügyén el kell menni a munkahelyi kollektívának sörözni/vacsorázni együtt, és a hangsúly most azon van, hogy kell. Mert ha nem, akkor széthúzónak, renegátnak bélyegeznek, holott lehet, hogy szimplán csak nincs kedve az embernek.

Ez valami amerikai faszság lehet, és biztos a multik világában alakult ki, hogy akkor a kollektíva össznépileg részt vesz egy csapatépítő rendezvényen, amitől a csapat épülni fog, különben beverjük a pofáját. Mindez valszeg azon a furcsa elképzelésen alakul, hogy azokkal a munkatársakkal, akikkel munkaidőben nem jössz ki jól, majd munkaidő után ki fogsz.
Mint ahogy Godot kávéházban mondta a Stand up comedy-s Csenki Attila, hogy a multis csapatépítő nagyjából arról szól, hogy emberek, akik napközben utálják egymást, fogcsikorgatva részt vesznek egy csapatépítő hétvégén, ahol kétségbeesésükben két napig vedelik a környéken fellelhető rövideket, hogy valahogy átvészeljék, majd hétfőn szégyenkezve mennek dolgozni, és remélik, hogy a többi kolléga annyit ivott, hogy nem emlékszik semmire.

Emlékszem, én már az iskolában is utáltam az osztálykarácsonyt. Mert mindig olyan valakit húztam az ajándékozásnál, akit nem kedveltem, és fordítva. Akivel jóban voltam, úgyis vettem neki, cédulától függetlenül. No meg az osztálybuli, kötelező részvétellel. Hogy akkor mi együtt, zenére, nevetve, és lesz fenyőfa is, meg szaloncukor. Brr. Pedig a karácsony családi ünnep. Miért kell azt közintézményekben megünnepelni? A finneknél amúgy pikkujoulu néven fut a dolog. Karácsony előtti hetekben a munkahelyi, iskolai, lakó- és egyéb közösségek összejönnek közösen karácsonyt ünnepelni. De minek?
Ja, és azzal sem értettem soha egyet, hogyha két ember nem jön ki jól egymással, akkor egy padba kell ültetni őket, akkor összebarátkoznak. Nos, ez hülyeség. A természetes szelekció minden közösségben működik. Vannak, akik szimpatizálnak egymással (és azok eseteként összejárnak) és vannak, akik nem. Ezen egy erőltetett közös buli vajmi keveset változtat, sőt. És a munkahely, iskola, lakóközösség, szülői munkaközösség (ha még van ilyen) stb. nem az a kollektíva, amelynek tagjai a szimpatia mint természetes szelekció révén kerültek össze. Ezért aztán nem is kell úgy tenni. Vagy nem kéne. Egy udvarias Jó reggelt! elég lehetne.

Vagy a csapatépítő tréningeken valami furcsa, a Stockholm-szindrómához hasonló jelenség kialakulásában bíznak?