Ha az ember szabin van, és épp nem nyaral, meg nem is beteg, mint én az első pár napban (mikor máskor?), akkor ügyintéz. Az ügyintézés egészség, az ügyintézés szórakozás. Ügyintézz te is!
Az azzal kezdődött, h a napok óta bennem bujkáló vírus? baci? elemi erővel tört ki szombaton, de úgy, hogy még bulizni sem tudtam menni miatta. De jó, pont a szabadságomra leszek beteg. Ez tipikus. Bár, van ennek jó oldala is. Nem kell órákat várni az SZTK-orvosnál, ami már reggel 7-kor tele van mammerekkel, akik előzőleg komoly kiképzést kaptak utcai harcból. Aztán nem kell odabent melóben három különböző illetékessel (megfelelő sorban állás után) aláíratni a betegszabis papírt. Itthon szép csendben haldoklom, nem kell hozzá igazolást szerezni, az időm meg az évi rendes szabimból ketyeg, a főnökök pedig elolvadnak ettől. Fogadjunk, jövő hétfőre teljesen meggyógyulok.
De egyszer minden betegség lecseng, még az is, ami szabadság alatt tör ki, és akkor aztán nyakamba lehet venni a várost. Ilyenkor esz el a fene a postára, a bankba, no meg a mobilszolgáltatóhoz, ha már egyszer le akarom cserélni a telefonomat. És akkor besétálok az általam választott új mobilszolgáltatóhoz, hogy itt van a sün, és csatlakozni akar az önök nagyszerű, csodálatos, és persze, rendkívül kedvezményes szolgáltatásokat nyújtó mobilhálózatához. Ezt az ügyintéző kislány kedves, ám kissé elnéző mosollyal nyugtázza (lám, lám, csak most, és eddig hol jártál, megtévedt bárányka?), és elém tol másfél köbméter átolvasandó papírhalmot. Köztük elsőként a nagy és szentséges hűségesküt, hogy 24 hónapig csak velük és senki mással, különben irgum-burgum és készülékre kötbér, drága lesz nekem a félrelépés, úgy látom. Mert ha csak megpróbálok más kártyát dugni az ő készülékükbe, akkor aztán lesz sírás, és fogaknak csikorgatása, tiszta sor, az ember ne dugdosson idegen SIM-kártyát sehová, egyáltalán, semmit se dugdosson sehová, ha már aláírta a nagy és szentséges hűségesküt. Felejtse el, hogy más mobilszolgáltatók is vannak a világon, csak a sajátjára koncentráljon, 24 hónap, addig álljak fél lábon, a házasságom is rövidebb ideig tartott. De csak így lehet hozzájutni a hiperszuper csilivili készülékhez olcsón, ami nélkül nem is élhetnék teljes életet, láttam a reklámban.
Aztán véget ér a tortúra a szauna hőmérsékletűre felfűtött plázában a mobilszolgáltatónál, kezembe veszem az új hívószámot, meg a csodatelefont, és máris érzem, hogy nekem most milyen jó. Mennék is a régi szolgáltatóhoz megszüntetni a régi előfizetést, de akkor bevillan, hogy előbb millió más teendőm is lenne. Nem is gondoltam volna, hogy a számváltás ennyi plusz ügyintézéssel jár. Mert az a nyamvadt hét szám, ami eddig a telefonszámom volt, számtalan helyre van leadva, főleg a banknál, ugyebár, úgyhogy oda vezet az első utam, hogy mostantól ide kérem az sms-értesítőt a bankszámlámon történő minden pénzmozgással kapcsolatosan. Újabb sorbanállás a túlfűtött bankban, ráadásul kétszer is, mert szerintem ez nem bonyolult feladat, az ügyintéző kislánynak mégsem sikerül elsőre megugrani, így délután még egyszer vissza, elnézést, még nem jó, akkor erre a telefonszámra szeretném, nem pedig amarra, hátha másodszor sikerül mindent jól beállítani. Aztán a fene se gondolná, mennyi mindenkit kell értesíteni, hogy ez az új számom, mostantól itt tessék keresni, de ha az ember benne akar maradni a mainstreamben, a szociális háló közepén(?), akkor szét kell küldenie vagy 30 sms-t, hogy mostantó ez az új elérhetősége, különben nem fogja keresni a kutya se, és akkor nagyjából meg is szűnik létezni a társadalom számára. 
Aztán nem marad más hátra, mint hazaérve RTFM, barátkozni az új telefonnal, megtalálni a megfelelő gombokat, hogy nem, nem akarok csatlakozni az internetre, és videoklipeket sem szeretnék nézni a mobilomon, minek néznék videókat egy 2x4-es kijelzőn, telefonálni szeretnék vele, meg sms-t írni, leginkább, nem mozgat, hogy 3G-s, 3G-s legyen inkább a vibrátorom, ha gyártanának olyat.

Sok volt ez egy napra. Asszem ma takarítani fogok.