Vendégségbe menni király. Mert akkor ott van mindenféle jó dolog: kedves fogadtatás, és jó kaják. Amelyekből akkor is enni kell, ha már majdnem kipukkadok.

Ezért aztán a rendkívül torkos sün számára minden vendégség alapos gyomorrontással végőzdik. És ez a házigazdára nézve igencsak hízelgő. Mivel ez azt jelenti, hogy nagyon jó volt a koszt, és a sün megint túlette magát.
Súlyosbítja a helyzetet, amikor rövidet is kínálnak a vendégségben, mivel akkor mindig jägert vagy unicumot kérek, aztán még be is csicsentek esetenként. (Ó, jaj.) Hogyisne, annyi kajára kell is, nehogy baj legyen. És én tudvalevőleg elkötelezett híve vagyok az egészséges életmódnak: például nem iszom semmi cukros, színezékes löttyöt, csak és kizárólag az ásványvíz-sör-jäger kombinációt. A jäger esetleg kiváltható unicummal. És néha egy kis bort, a rend kedvéért, mert az is tud jó lenni.
Mindez a szentestén csúcsosodik ki igazán. Amikor hiába próbálok keveset enni, a hal és a beigli elég nehéz kaják, és nincs ahhoz szokva a pocim, hogy ilyesmit egyek vacsorára. Aztán lehet tolni befele a jägereket, nehogy baj legyen, de ennek ellenére nálunk szentestekor a Jézuska mellett a róka is jön. Ez a kettő. A róka úgy éjfél-hajnal kettő körül érkezik, és mindig arra predesztinál, hogy szilveszterkor megfogadjam, az újévben már egyáltalán nem leszek torkos.
Eddig még mindig sikerült. Megfogadni.