Vers
Kosztolányi Dezső:
Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
(Kicsit talán túlírt, de egész jó. Főleg így karácsonyra. Ilyenkor ilyesmit illik.)
Minden dosszié-olvasónak boldog karácsonyt kívánok. (A dossziét nem olvasóknak is, bár nem tudom, azokhoz hogy fog eljutni ez az üzenet.)