(Miért mindig én? Miért már megint én? Miért nem tud ilyesmi valaki mással történni, miért mindig csak velem?)

Megvolt a szombati úszás, jacuzziban is, melóban is, nyolcig dolgoztam, utána meg irány buli, mint a nagyok, mint a belevaló lányok. Vittem is magammal bulifelsőt estére, meg a sminkkészletet, hogy háromnegyed nyolckor majd átöltözöm blúzból partiszerkóba (fekete, szolidan dekoltált felső:), meg kimázolom magam, a tíz órás munka nyomait eltüntetendő.

Így is tettem. Épp lerángattam magamról a blúzt, és bújtam volna a pólóba, amikor kopogtak. Én reflexből azt válaszoltam, tessék, bár a póló még csak a nyakam körül járt, majd kapcsoltam, hogy várjál, de akkor már késő volt. A kolléga benyitott, én meg igyekeztem minél gyorsabban magamra rántani a ruhát, de az se volt jobb, ahogy előbújt a fejem, mert addigra fülig vörösödtem. A kolléga is zavarba jött, együtt irultunk-pirultunk, nagy kínomban megjegyeztem, áá, épp öltöztem (ezt hülyeség volt mondani, mivel éppen látta). Aztán kínos topogás, és a következő párbeszéd (miközben igyekszünk nem egymásra nézni, és visszanyerni a 130/80-as vérnyomás-értéket):

-Amúgy csak azt akartam megkérdezni, hogy merre mész.
-Ööö, semerre!
-És hogy állsz a munkával?
-Sehogy! Ööö, nem tudom.
-Na jó, akkor én megyek, szia.
-Jó. Szia.

Jól van, sünibaba. A filmekben ilyenkor zene, kimerevedik a kép, és a következő vágásnál már az íróasztalon kefélnek, vagy valamelyikük mond valami vicceset, és bekövetkezik a katartikus nevetés. Ehelyett a sünibaba feszengett, és hülyeséget beszélt, mi az, hogy nem megy semerre, és nem tudja, hogy áll a munkája, mikor 10 óra óta azon dolgozott.
És a legrosszabb, hogy simán mondhattam volna a kopogásnál, hogy várjál, szépen magamra rántom a ruhát, majd: tessék!, de nem is én lettem volna, ha így csinálom. És elég hihetlen, hogy véletlenül hívtam be, hogy igen, én tényleg olyan szórakozott és szeleburdi vagyok, hogy nem kötöm össze fejben, hogy ha melltartóban állok az irodában, és kopognak, akkor azt kell mondani, hogy várjál, nem pedig behívni a kollégát.
Jaj, ugye nem hiszi azt, hogy direkt hívtam be? Aztán elterjed, hogy a Kati, tudod, a sünmániás bögyös a harmadikról este nyolckor már vetkőzik is... jajaj.

Azt ugye nem is kell mondanom, hogy a kolléga kimondottan jó pasi?