Sünbeszéd

Hát, ha már biztatnak, akkor írok én is, és megosztom a gondolataimat, mint az elődeim. Kérdezni is lehet?
Vannak dolgok, amiket nem értek, bár lehet, hogy egy magamfajta vadsün nem is érthet. Amikor kissüni voltam, a mamám mindig azt mondta, majd megtudom, ha nagy leszek, de most már elég nagy vagyok, azt hiszem. Nagyjából fél éves, bárt ezt vadsüniknél sosem lehet pontosan tudni, a születésünk pontos időpontját nem jegyzik fel a Vadsünkrónikák. Ezért aztán a süniknél a születésnap nem is olyan jeles ünnep, hisz nem tudni, pontosan mikor van. Nem úgy a névnap! Az ugye pontosan meghatározható, így mi olyankor szoktunk murit csapni, az enyém például most lesz, február 7-én. Január 6-án, a névnapján Boldizsár cimborám extra adag bacont kapott, valami ilyesmivel én is kiegyeznék, a fülhúzáshoz nem ragaszkodom.
Az állatorvos azt mondta rólam, hogy rendes sün vagyok (ami igaz), a gazdám meg azt, hogy barátságos, bár egy kicsit bamba. Ezt azért gondolja, mert amikor kitesz minket a kisszobába sportolni, akkor én általában leülök egy sarokba, és nézelődöm. Ücsörgök vagy negyed órát, aztán, ha kedvem kerekedik (vagy elzsibbad a fenekem), akkor átsétálok a szoba másik sarkába, és ott ücsörgök tovább. Igen, sétálok, én nem szoktam futkosni, mint a Boldizsár, minek az a rohanás. Közben nézelődöm, és töprengek.
Mióta a sünibabáék befogadtak, sok érdekeset látok-hallok. Inkább hallok, ugyanis nem látok valami jól. Éjszakai állatka vagyok, nekünk nem kell olyan jól látni, ellenben a hallásunk és a szaglásunk igen kifinomult. Nappal, amikor világos van, alszunk, és éjjel, amikor sötét, akkor meg ébren vagyunk. Ez szerintem teljesen logikus és racionális (ezt a két szót a fiúgazdámtól, Attilától tanultam). Nappal az erős fény bántja a szemünket, ezért behúzódunk valahová, és alszunk. Az emberek miért nem így csinálják? Nappal ébren vannak, és váltig állítják, hogy ez így természetes, mivel kell a világosság, de ha valóban így van, akkor miért hordanak gyakran sötét szemüveget, hogy olyan legyen, mintha éjszaka lenne a szemük előtt? Aztán, amikor eljön az éjszaka, már nem bántja a szemüket a fény, és leveszik a sötét szemüveget, de akkor meg villanyt gyújtanak, és még világosabb lesz, mint nappal. Aztán, ha aludni akarnak, akkor nem a sötét szemüveget teszik fel megint, hanem lekapcsolják a lámpát, és akkor megint sötét lesz.
Hát ez az, ami nem fér a fejembe.
És azt sem értem, hogy amikor elvittek a doktorbácsihoz, miért böktek valami hegyeset a fenekembe, a tüskéim közé? Talán így akarták visszaadni azt, hogy néha megbököm őket? A gazdám valami oltásról magyarázott, hogy az kell, de hát ilyet még az öregapám se hallott, oltást egy vadsünnek, pedig ő aztán nagyon bölcs öreg süni volt, majdnem 20 évig élt! Tóbiásnak hívták, és hozzá járt a környék minden sünije jótanácsért, meg pálinkáért, mert Tóbiás bácsi egy kertben lakott, barackfák alatt. A lehullott gyümölcsöt összeszedte. pálinkát főzött belőle, amibe aztán jólesett belekortyolni, amikor megjött a zimankó novemberben, átmelegített, amíg nem találtak téli szállást. Van is egy mondás, valahogy úgy szól, hogy ha a elalvás előtt pálinkát kortyolsz, egész télen vidáman horkolsz, de én ezt nem tudom, mert én még sosem ittam pálinkát, és nem is aludtam téli álmot.
Itt most jó meleg van, és az ellátás remek, minden este kapok vacsorát bőségesen, néha napközben is ropogtatnivalót, a sünibaba sokat beszélget velem, és folyton dicsér. Van házikóm, ahová bebújok aludni, és néha kitesznek a másik szobában a szőnyegre, azt mondják, sportoljak, de szerintem csak megfontoltan, lassan járj, tovább érsz, így mondta az öregapám is, a Tóbiás, aki pedig nagyon bölcs sün volt, fel is jegyezték a Vadsünkrónikák.

(Tódor)