Annyi mindent történt az elmúlt pár napban, amíg regenerálódtam, hogy pihentessem a szemem, se internet, se olvasás, nagyritkán tévé, ettől kicsit degenerálódtam, unatkoztam a vége felé már nagyon.

Node most! Amíg nem jártam a blogon, járt helyettem más: ránk talált két másik blog szerzője is. Az egyik Döme és családja, amely Dömötörről, a tündéri fehérhasú sünről, valamint annak - várhatóan egyre népesebb - családjáról szól. A másik pedig Gombóc Sekli blogja, akit tavaly nyáron fogadták örökbe még babasüni korában, gazdái azóta gondozzák-nevelik, és időközben csudaszép nagy süni lett belőle. Aztán Dömötör, feleségei és gyermekei, Gombóc Sekli, valamint az én két lókötőm virtuális barátságot kötöttek, amelyet crosslinkekkel is megpecsételtek. Éljen a keleti, fehérhasú és hosszúfülű sünik megbonthatatlan barátsága!

Az elmúlt pár napban, ahogy itthon voltam, örömmel konstatáltam, hogy Boldizsár ismét rendesen eszik. Tódor viszont még rendesebben eszik, aminek meg is lett az eredménye: szépen kigömbölyödött. Egyszer csak arra figyeltem fel, milyen hatalmas süni lett a Tódor, lemértük, és hát, nyolcvan deka... szóval pontosan a duplájára hízott, ugyanis negyven dekát nyomott, amikor novemberben megtaláltuk. Tegnap etetés közben simogattam (mert olyankor lehet, olyankor bármit megenged, ha közben nyugodtan falhat tovább), és éreztem, hogy az oldalkája meg a pocakja egészen dundi lett, ej-ej. Ez főként az én hibám, hiszen én etettem annyira, de hát, kinek ne esne meg rajta a szíve, amikor kora délután felébred, olyankor nem szokott enni kapni, és addig böködi meg nyalogatja az üres tálját, amíg nem kerül bele valami.
Tegnaptól csak diétás adagot kap, egy tízdekás macskakaja felét, és nem többet, akkor sem, hogyha, miután 5 perc alatt tisztára nyalta a tányérját, rám néz, aztán a tálra, aztán rám, aztán nyalogatni kezdi az üres tálat, hátha... végül belátja, hogy nincs repeta, és elvonul, de időről időre odamegy a tálhoz, hátha mégis esetleg... ajaj, most kell erősnek lenni.
A sport meg Tódor esetében felejtős, amíg Boldizsár, ha kitesszük a szőnyegre, le-fel rohangál, és mindenhová bekommandózik, addig Tódor az egyik sarokban ücsörög, majd negyed óra elteltével átcammog a szemközti sarokba, és ott is ücsörög negyed órát. Közben nézelődik és szimatol, de ez nem sport, és az sem, hogy az alom alá tett újságpapírt 1-2 nap alatt apró darabokra szaggatja, és azzal béleli ki a házát, még az ablakokat is befüggönyözi, amikor alszik. Laza délutáni sziesztán beéri azzal is, ha csak egy nagy kupac újságpapírfecnibe fészkeli magát, valahogy így: 

 Ez a kép egyébként rendkívül előnyös, mert nem látszik, milyen sokat magára szedett. Egy kicsit fogyni kell, Tódor, nincs mese.