Ha ez egy gasztroblog lenne, akkor most azt nyomnám, hogy micsoda ételújítással álltam elő, olvassátok, főzzétek, egyétek.
De ha ez egy gasztroblog lenne, akkor azt is elmondanám, micsoda gyönyörű darab sonkát vettem ma a piacon, meg azon elmélkednék, vajon úgy főzzem-e meg, ahogy az Isten megadta, vagy tegyek-e a főzővízbe hagymát, fokhagymát, netán babérlevelet. Sőt, akkor azt is, hogy majdnem vettem a piacon egy kedves paraszt (ez a két szó nem oximoron?) nénitől házi sajtot, de végül nem, mert a fejkendős barinőjével dumcsizott, én meg meguntam a várakozást a pult előtt.

A mai étel úgy kerekedett, hogy ma ebédre kivettünk a fagyasztóból egy dobozt, amelyben - azt hittük - fagyasztott lecsó van. A szüleim előrelátóak lévén spájzolnak ilyesmit télire, sőt, lekvárokat is főznek, én nem vagyok ilyen gondos, de most részesülök én is belőle. Ebben a hónapban nálunk laknak, mert lakásfelújítanak, úgyhogy öten vagyunk, plusz két sün, a lakás munkásszállóra hajaz.
Nohát, nekiláttam a lecsóalapnak, pirítottam szalonnát, meg hagymát, és megküldtem pár gombaszelettel is, aztán meg a kolbászokat bele. Mikor átsült, beleborítottam a fagyasztóból kivett doboz tartalmát. Ami gyanúsan piros volt, de gondoltam, Anyum biztos ilyen paradicsomosra főzte a lecsót. Aztán mikor a lábosban kiolvadt, vettem észre, hogy ez nem lecsó, hanem paradicsompüré, amit Apum főzőtt és passzírozott nyáron, és töltött paprikának volt lefagyasztva, vagy bolognai szósznak, vagy bárminek, de lecsót bajosan lehetett csinálni belőle. Gyorsan ki kellett ötleni, mit lehetne ebből a moslékból kihozni. Bennem az is felmerült, ki kellene önteni az egészet a vécébe, de nem volt más ennivaló itthon, és különben is, ételt ki nem dobunk, meg vagyok én nevelve. (Bár nagypéntek lévén a böjt is egész vonzó alternatívának tűnt hirtelen.) Végül kitaláltuk, főzünk ki hozzá tésztát, és akkor megesszük paradicsomszósznak, ennek okán toltam bele egy kis fokhagymát, meg bazsalikomot, ha már sugo, legyen kicsit mediterrán íze (is). Jó sűrűre összefőztem, addig kifőtt a tészta. Rászedtük a szószt, szórtunk rá reszelt sajtot, az sokat már nem rontott az összképen.

Már mindjárt 6 óra van, és eddig még nem hánytunk tőle.

Sebaj. A kétszemélyes hűtő kicsinek bizonyult öt személyre a húsvéti nagybevásárlás után, úgyhogy a húsvéti program adott: mindent felzabálunk, ami hűtés nélkül megromlik, de nem fér be a hűtőbe.