Ha az ember egyedül van, akkor olvas vacsora mellé, szülői intelmek mindhiába.
Mivel most épp egy könyvet sem olvasok, hát kerestem valamit a szalámis szendvics mellé, és kezembe akadtak a kamaszkori naplóim. Hát, nem biztos, hogy annyira felemelő vacsora közben magamat olvasni. Meg kell hagyni, eleinte egy egészen ellenszenves lány képe rajzolódott ki. Huh. De nem dobtam félre, ha már odapiszkítottam, hát bele az orromat tövig, ez is én voltam. Csak felvállalósan.
Nem tudom, melyik a kétségbeejtőbb, hogy a kamaszkorom első felét végigdepresszióztam, vagy hogy végigunatkoztam, vagy az, hogy néha pillanatokra elhittem, hogy jó verseket írok.
Aztán jöttek a nagy szerelmek, minél viszonzatlanabbak, annál nagyobbak, a nagy reménykedések, és a nagy belehalások. (Egy spirálfüzet felét olvastam el, és közben legalább háromszor haltam bele a szerelmi bánatba.) És közben mindig mással randiztam, mint akivel akartam.
Aztán néhány egészen érdekes gondolat, például, hogy "határozottan vigasztaló néha, hogy van a világon alkohol", meg hogy "azt hiszem, a felnőtté válás valahol ott kezdődik, amikor az ember már nem bámulja folyton a saját mellét, hanem hagyja, hogy mások tegyék ezt".
Meg azt is olvastam, hogy egyszer egy randin egy pasi (bölcsész) merőn nézett rám, majd azt mondta, "neked biztosan mérnök lesz a férjed". Ja, baszki, és lehet, hogy nem is csak az első.
Meg azt is, hogy negyedikben az egyik osztálytársam, angolórán azt mondta, "a Katit majd osztálypénzen kezeltetjük egy szanatóriumban". Úgyhogy ha lesz jövőre tízéves érettségi találkozó, én engem elesz rá a fene, akkor majd szólok emiatt. Lehet kezdeni gyűjteni.
És úgy látszik, már akkor sem értettem, miért bámul meg valaki, kérem, nincs itt semmi látnivaló, vagy már megint leöntöttem magam kávéval a sulibüfében?
Egy pohár rozé mellett újraéltem másfél évet, és az a legédesebb poén, hogy igazából nem is változtam semmit.

Kidobni nem akarom, mert az olyan, mitha megtagadnám magam, meg jól lesz majd tízévente végigolvasni, de mégsem szeretném, ha valaki más is beleolvasna. Asszem, átkötöm őket egy szalaggal, és rávégrendelkezem a tetejére, hogy dobjátok ki, anyátok nagyon hülye volt.