Szegedre mentünk péntek délután rokonlátogatni. Adtam a sünöknek enni jó nagy adagot, hogy hátha nem falják be az egészet egyszerre, és a lelkükre kötöttem, hogy beosztással éljenek, mert vasárnap délutánig nincs kaja. Persze ők nem ismerik ezt a fogalmat, mikor zártuk az ajtót, már hallottuk a csámcsogást mindkét dobozból, szerintem péntek estére üresek voltak a tálak.
Vasárnap 5 körül estünk haza. Boldizsár aludt. Tódor viszont üldögélt a tálja mellett, az egyik mellső mancsát a tálon tartva, nehogy esetleg félreértsük, mire vár. (Vajon mióta üldögélhetett ott?) Kaptak ropit, abból Tódor bezabált, az alján hagyott néhány darabot, majd elvonult a házába. 10 perc múltán előmászott, nem hiszem, hogy ennyi idő alatt megéhezett volna, csak valszeg átgondolta, hogy ez így nem lesz jó, az a biztos, ami már a pocakban van, ki tudja, mikor lesz legközelebb böjt. Úgyhogy megette a maradékot is, majd este nyolckor - a szokásos vacsoraidőben - dobálni kezdte a tálját, hogy ez a ropi jó kör volt, mehetne belőle még egy. A vacsorát is öt perc alatt behabzsolta, aztán elvonult a házába szuszogni, egész este nem ugrott egyet sem, pedig mindig rástartol a kezemre, ha a kedvenc parfümjét érzi rajtam. (Reklám helye: Moschino: Glamour. A sünök odavannak érte.) Ma pedig már este hétkor focizni kezdett a táljával, nagyon aggódhat, hogy ma vajon lesz-e vacsora.
Szegény Tódor Tódorovics Tódorov, hogy megviselte a másfél napos koplalás!