Hétfő reggel úgy indult, amikor a templom előtt találkoztunk, és megláttam a sok idegen - bár egymást láthatóan jól ismerő - arcot, hogy a faszér jöttem ide, mentem volna inkább dolgozni, most innám a második kávét, és minden olyan nyugis és biztonságos lenne. Ez aztán később oldódott, bár teljesen aklimatizálódni végül nem tudtam, de hát egy 10-15 éve együtt táborozó, rendkívül összeszokott csapatot és a saját félénkségemet kellett volna ehhez maradéktalanul leküzdenem. És ez még akkor sem ment, amikor megláttam, hogy a fiúk egy kocka sört hoztak, meg az Isten tudja, mennyi bort, meg valami szar viszkit, én olyan ízűt hányni szoktam, brr.
A kocsmába úgy jártunk, mintha haza mentünk volna. No nem csak kocsmázás volt, áhítat is, naponta legalább egyszer, Jónás könyve volt a téma, de mindent csak sorjában. Azt úgysem lehet, hogy megérkeztünk hétfőn a busszal, aztán ettünk, azaz mégsem, mert ebéd még nem volt, aztán túráztunk, aztán vacsi, aztán áhítat, aztán a helyi nevezetességek felderítése, ú.m. bolt és kocsma, aztán némi welcome-drink, aztán tábortűz, aztán alvás.  (Láttam egy könyvtár táblát is egy házon, de az sose volt nyitva.)
Úgyhogy nézzük először a kocsmát. Naponta többször is mentünk, kávézni is, mert fasza erős kávét főztek, meg rágót, csokit venni, ha bezárt a bolt, márpedig az gyakran megtörtént, általában mindig bezárt, a boltosnéni meg a kocsmában volt, érdekes, fordítva sosem. A vendégszeretet meg, mmm, amikor először megjöttünk Legeslegjobb Bnővel, rögtön régi ismerősként fogadtak, asztalt kerítettek a teraszra, a kedvünkért bekapcsolták a kávégépet, és jöttek faggatózni meg beszélgetni, honnan jöttünk, meddig maradunk és mi célból érkeztünk. Aztán mentünk este is, akkor már sörözni, meg a délutáni túrák után, régi ismerősként fogadtak mindig. A kocsmát egy idősebb fószer vezette, meg a 30 év körüli fia, meg mindig volt ott egy 40 körüli nő is, Juliska, egy hét alatt nem jöttem rá, kinek a kije, valószínűleg a kocsmáros és a fia is kúrogatta, valószínűleg egymástól függetlenül. Szerdán aztán hatalmas spontán buli kerekedett, elkezdtünk jägerezni, mert akkor érkezett meg egy éjszakára az egyik kissrác, beállították a zenegépet a kocsma közepére aztán ment a tánc cigányzenére hajnalig, páran a hittanosok közül, meg néhány helyi arc. Volt ott pár helyi masszív alkesz, a piálást ránézésre 30 évvel ezelőtt kezdhették, és azóta nem hagyták abba egy pillanatra sem. Szombaton, a búcsúestén meg fergetes bulit csaptunk megintcsak spontán, kimentünk egy kávéra este, aztán ott ragadtunk, de nem volt nálunk pénz, mégis hajnali 1-ig csapattuk, 2 kör jägert, 1 kör sört és 1 kör bort ittunk teljesen ingyen, annyira nem akarták a helyiek, hogy vége legyen a bulinak.

De mondom, volt áhítat is, a helyi református templomban délelőttönként, meg néha este is bementünk énekelni zsoltárokat.
Napközben meg túra és a környező falvak nevezetességeinek megtekintése, egy csapat 10-15 év körüli gyerekkel. Lespanoltunk a polgármesterrel is, kivitt a borospincéjébe, vettünk tőle bort, 300 forintért adta literjét, ittunk kóstolót, Zenitet meg rizlingdomináns cuvée-t, a cuvée-ből vettünk 4 litert (fröccsnek remek volt), aztán megkínált a törkölypálinkájából is. Én a pálinkát nem szeretem, de az jó volt, ha szeretném, biztos ízlett volna, végül abból is adott egy fél litert, és az egészért elkért egy ezrest, tőle tudom, hogy a faluban már csak 300-an laknak, és annyira kevés a református, hogy nincs is saját lelkész.

Ha nem velem történt volna, könnyebb lenne elmondani. Annyi minden volt még...a mérleg egy doboz ragtapasz, egy tornacipő, napi 2-3 sör és 3-5 kávé, átlag 5 óra alvás, napi 2 óra áhítat, és a tapasztalat, hogy lazának és oldottnak lenni nekem még hittanos csoportban sem egyszerű.
Majd még mesélek.

Update: Kicsit gáz, hogy ennyit írtam a kocsmázásról, minden másról meg olyan keveset. De tény, hogy ez volt a legviccesebb.