Volt ennek a hittantábornak még egy előnye, ami csak most látszik: úgy tűnik, augusztusban és szeptemberben minden összejövetelt tábortalálkozónak hívnak, ami lényegét tekintve ugyanaz, mint minden eddigi összejövetel. Azaz összejövünk, beszélgetünk, iszunk jó sokat és opcionálisan táncolunk is, de a tábortalálkozó megnevezés tényleg sokkal jobban hangzik. Főleg, hogy az egyikről lemaradtam, és hiányoltak. És nem, nem a fiúk, hanem néhány 14-16 éves kislány.
Wow, fejlődőképes vagyok.

És átmentem a húslevesteszten is. Ami, mint tudjuk, a tüchtig háziasszony egyik legfőbb ismérve. És tegnap megvendégeltem az Oroszlánszülőket, és tiszta volt és sárga és finom és marha. Ráadásként sertésragu Budapest módra, meg tiramisú, ami odabaszott.
Huh. Szerintem elvehető vagyok. És jól sikerült a vendégeskedés.

Tegnap Legeslegjobb Bnő édasanyja is gratulált. Felvágták a nyelvét, no de engem sem kell félteni (4 pohár bor és 2 jäger után rendkívül slágfertig lesz a sünibaba)
Anyuka: Nahát, hallottam, hát gratulálok!
Sünibaba: Ó, köszönöm szépen.
A.: No, és az elsőt visszaadtad?
S.: (meglepve) Neem... öö, gyűjtöm.
A.: (kis szünet) Úúgy. Hát, aztán remélem, ez már tartós lesz!
S.: Hát, ha hosszabb lesz, mint az első, én már annak is örülni fogok!
A.: Eh, az nem nagy kunszt! Aztán, felveszed a nevét?
S.: Aham, a vezetéknevét. Úgy szoktam...
A.: Na jól van, hát csak ügyesen!

Hát, csak ügyesen.