Jót akarnak, persze

Ááá, az önjelölt megmondókat nagyon utálom, azokat a kolléganőket, ismerősöket, akik csak azért, mert sikerült összekukázniuk két egész tűrhető felsőt akciósan az Orsay-ban, mindjárt a hétköznapok stylistjának hiszik magukat, oszt osztják az észt, ha kell, ha nem. Vannak egész ártatlanok, a "neked olyan jól állna a..." kezdetű mondatokkal, ami után valami olyan ruhadarab következik, amit én életemben fel nem vennék, a farsangi jelmezbálra se. Aztán, a "vegyél néhány dögös darabot", ebben valahogy benne van, hogy amiben most jársz, babám, az elég necc, majdnemhogy hosszú rakott szoknya steppelt mellénnyel, szóval rád férne egy kiadós sopping. Eh.
Aztán a küllemre vonatkozó, epésebb megjegyzések, sminkre, dekoltázsra, seggméretre. Ezekkel azért óvatosan bánnak, igyekszenek finomítani rajta, valahogy olyan formában, hogy "én munkahelyre nem vennék fel ilyet", vagy hogy "én nem vállalnék be ilyen mély dekoltázst", "igazán sminkelhetnél erősebben". No meg a "mire jó ez a sapka, kivan belőle a füled" (a régóta hőn áhított félrecsapott svájcisapkámra), ráadásul a főnök mondta, akinek ugye, mint tudjuk, mindig, akkor is, ha nem. Múltkoriban meg a szemüvegre mondta, hogy nem gondoltam-e inkább kontaktlencsére helyette, mert akkor lehet, hogy csinosabbnak érezném magam(!), de mondtam, engem nem zavar a szemüveg, volt huszonpárévem megszeretni, meg amúgy is, szerintem jól áll, csak tudni kell keretet választani. (Ez neki mondjuk nem sikerült. Talán ezért is erőlteti a lencsét.)
Aztán az önjelölt sminkmester, aki profinak hiszi magát (rosszabb napjain harci színeket magára öltött indiánként fest), és ezáltal úgy érzi, fel van jogosítva arra, hogy mások sminkjét kritizálja. Mostanság a nem megfelelő színű pirosító a vesszőparipája, nekem is beszólt, hogy szerinte az enyém nem megfelelő. Én meg mondtam, hogy én ám nagyon nem szeretem az ilyen önjelölt tanácsadókat a környezetemben, főleg nem azokat, akik öltözködési és sminkelési megoldásaival én sem értek feltétlenül egyet. Értett a szóból, mondta is, hogy hát, nem kritikának szánta, mondtam, én se, oszt ennyiben maradtunk.

Azért egy jellemző párbeszéd a végére (kolléganő büszkén mutatja az új tunikát, amit az osztálytalálkozóra vett):

- Uh, nagyon jó! Tök jól nézne ki egy cicanadrággal és térdig érő csizmával!
- Ááá, majd farmerral veszem fel. Vannak csinos farmerjaim!
- Aha, jó.

(Kolléganő el. Másik kolléganővel egymásra nézünk.)
- Te, ha ennek vannak csinos farmerjai, akkor miért nem hordja őket?