Na, ezért megérte várni 2 hónapot, hogy megírhassam életem legkínosabb beégését. Volt már jó néhány (kiszakadt seggű farmer a kocsma közepén, félmeztelen napozás, ááá úgysem jön fel a tetőre senki elgondolással, stb), de a keddi, az mindent vitt.
Munkatárssal felületesen ismerjük egymást, együtt dolgozunk hónapok óta, de javarészt telefonon érintkezünk. Valahogy sosem találjuk meg igazán egymással a hangot, bár én keményen próbálkozom: próbálok kedves, komoly, vicces stb. lenni, de egyik sem jön be igazán, mindig elcsúszik a kommunikáció. Persze, már sokat tudunk egymásról, a sok munka mellett jut idő erre-arra, sejtem, h rossz a házassága, meg hogy szeret szaunázni, ő is tudja már rólam, hogy vannak sünjeim, és meglehetősen hebrencs tudok lenni, de azért az a legjobb, ha csak munkáról beszélnünk, különben a legtöbb beszélgetésnek kínos hallgatás lesz a vége. És ez még a jobbik eset, majd meglátjátok.
Múltkor valahogy jobban egymásra hangolódtunk, közös ismerősökről beszélgettünk, példálul arról, hogy az egyik jóval fiatalabbnak néz ki a koránál, míg a másiknak meglehetősen rosszul áll a félhosszúra hagyott, szőkére melírozott haj (lévén férfi az illető). Ennek kapcsán kezdtem el fejtegetni, hogy nekem legjobban a kopasz, szemüveges faszik jönnek be. A kolléga rá is kérdezett, hogy miért, mire -  mint a jó kislányok a leckét - elkezdtem magyarázni, hogy a kopaszság legtöbbször a sok tesztoszteron jele (kivéve bizonyos kor fölött), a szemüveg pedig intellektuális külsőt kölcsönöz, így a kopaszság plusz szemüveg kombináció azt sugallja, hogy az illető egy intelligens tesztoszteronbomba. A kolléga itt megjegyezte, hogy kezdem zavarba hozni, és ekkor ugrott be, hogy ő is ilyen, kopasz és szemüveges... csak tartottam a telefont, és kapkodtam a levegőt, hogy mit lehetne most mondani, hogy lehetne ebből jól kijönni, hogy lehetne valahogy a tudtára adni, hogy én nem, én egyáltalán nem... Végül kínomban gyorsan elköszöntem és letettem a telefont, mert hát itt nincs mit tenni, minden magyarázkodás csak rontana a helyzeten. Nem mondhatom neki azt, hogy hé te ott, most nehogy azt hidd, hogy bejössz nekem, mert nem, de tényleg nem! De most biztos azt hiszi, hogy nem is túl burkoltan erre céloztam. Édesjóistenem.
Sokat segít, hogy naponta legalább 3-4 alkalommal kell beszélnünk telefonon munkaügyben, várhatóan még hónapokig.