Tavaly nyáron a Szomszédokra izgultam, amikor itthon voltam muszájszabin (rengeteg túlórám kivétele), és jobb dolgom nem lévén (akkor még nem jártam a kurvákhoz) délelőttönként bekapcsoltam a tévét. Akkor cuppantam rá a Szomszédokra, amit tíz éves kor alatt anno érdekfeszítőnek tartottam, és most is lekötött. Mert van olyan, h valami annyira borzalmas, h már jó. (Lehet, az önszopató hajlamommal is játszani kellett volna a pszichodrámán. Játékra jelentkezni azzal, h néha kibaszott gány tévéműsorokat nézek, és élvezem, ahogy kínzom magam, szellemi öncsonkítás, autoagresszív hajlam.) Van olyan, hogy annyira szörnyű, hogy ott ragadok, tátott szájjal, és olyankor nem fér a fejembe, hogy basszus, ilyen tényleg van?! És odaszögez, és néznem kell, mert egyszerűen nem fogom fel, h ilyet lehet, tévében, és ezt van, aki komolyan nézi. A Szomszédokat még megértem, a maga idejében nyilván megállta a helyét, volt létjogosultsága, még most is van egy kis nosztalgikus bája (kivéve Etust, Julit és Julcsit), csak egy kicsit eljárt felette az idő. A Dallas sem köt le már, ilyen sok év távlatából, pedig kislányként imádtam Bobbyt és Pamelát, és haragudtam Jockeyra, Cliffet pedig sajnáltam.
Na de ez! Oké, hogy Valagvilág4, még a Nők Lapja is cikkezett róla, mit kell erről a műsorról gondolni, nem tudom biztosan, de szerintem az alacsonyabb költségvetésű műsorok közé tartozhat, és leköti a népeket, és rögtön még egy bőrt, azon frissiben, Alekosz feleséget keres, komolyan vette a feladatot, ez látszott. A döntőt, amikor már csak 2 nő versengett, én is néztem, odatévedt az ujjam a távirányítón a 4-es gombra (Ott van az RTL Klub), és ott ragadtam, tátott szájjal, hogy ilyen van, lásd feljebb. Alkeszosz döntése valószínűleg akkora médiaesemény lehetett, mint előző nap a Barca-Manchester BL-döntő, hiszen itt dőlt el, hogy emberünk vajon a matrjoska-fejű Olgát, avagy Szilikon Veronikát választja. Én, bevallom, Olgának drukkoltam, mivel Veronika láttán igencsak mozgott a kockacukor a zsebemben, és a sipító hangja is többször átlépte a fájdalomküszöbömet, de hát Alekosz máshogy döntött. Úriember lévén, megmagyarázta Olgának, úgy véli, mi nagyon is kompatibilizálunk (sic!), de hát nem nyert, és a végén elénekelte neki a Ha volna két életem c. Piramis-dalt, ez valamennyire passzolt a műsor tematikájához, és Alekosz itt egészen olyan volt, mint egy ötven+vacsiért esküvőkre járó haknis, most, hogy celeb lett, majd megkérheti a százezret is. A vége felé már kicsit elaludtam, de hálistennek, a lényegre, a csúcspontra felébredtem, mert ez keményen odabaszott. Azóta minden nap megnézem a youtube-on, az eredeti klipet is, meg azt, amit a műsorban láttam, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen van, főműsoridőben, egy rendkívül nézett kereskedelmi televízióban ilyet leadnak, ilyet lehet, és ez nem paródia, hanem ezt komolyan gondolták. Johnny Gold ruházata már az első megtekintésnél átjön, a szöveg apró finomságainak teljes mértékű értékeléséhez többszöri meghallgatás javasolt.

Johnny Gold: Minden jó velem (live)

Büntet.

Ui.: Megnéztem még kétszer. Lehet, h mégiscsak paródia?