Breaking news. Ezt azonnal meg kell írnom, h rögzítsem a pillanatot. Ballagok a körúton tegnap este a villamos felé, kicsit müffögve, de azért jólesően a Nia után. Egyszer csak hallom, hogy bonjour. Megyek tovább, nem gondolom, hogy ez nekem szól, de lefékez előttem egy biciklis, és félreérthetetlenül nekem címezve megismétli, bonjour, és mosolyog, és mond még valamit franciául, amit én nem értek, csak mosolyogva rázom a fejem. Kapcsol és angolra vált, én meg felderülve kérdem, francia-e, mert pont oda megyek holidayre pénteken. A férjemmel, felelem a kérdésére, de ez nem akadályozza meg abban, hogy rákérdezzen, szeretnék-e vele újra találkozni. Nem, mondom, és nem jut eszembe a szó, honeymoon, hogy azért megyünk, mosolyogva magyarázom, hogy just married, de azért have a nice evening, feldobtad az estém (ezt már nem mondom ki.) Jaj, úgy tudok örülni a bókoknak! Olyan szemérmetlenül, őszintén, álszerénység nélkül! Nem azért mesélem, hogy dicsekedjek, hanem hogy rögzítsem a pillanatot. Olyan ritka.

Remek előjáték a pénteken kezdődő provence-i nászutunkhoz. Bor, bagett, olíva, ratatouille, levendula, vintage, városnézés és este szerelmes andalgás, gusztustalanul boldogan. A nászutamon Provence-ben meg sem fordul a fejemben eredetinek lenni. Jöhet minden, ami sablonos.