Járok kb. másfél hónapja csontkovácshoz, rendbe szeretném tenni a gerincemet, a gyerekkori visszamaradt gerincferdülést néha még érzem, no meg az ülőmunkát. A csontkovácsot a férjem ajánlotta, neki bejött, és valóban nagyon jó szakember, már legalábbis ami a csontkovácsolást illeti. Ennek köszönhetően tudok egyenes gerinccel ülve meditálni, és a hátfájásom is nagyrészt elmúlt. Csekkoltam előtte persze a honlapján Dr. Csontot: kiféle-miféle, hol tanult, milyen referenciákkal. Már akkor feltűnt, mennyi mindenhez ért a csontkovácsoláson kívül:talpmasszás, csakragyógyítás, parapszichológia, nemtommilyen energiagyógyászat, grafológia, tarológia, radiesztézia, numerológia, asztrológia. A többire nem emlékszem. Meg is fogalmazódott bennem, nem lesz ez egy kicsit sok? Ezeket a dolgokat vannak, akik 2-3-4 évig is tanulják, emberünk pedig a 40-es évei végén járhat, szóval nem tudom. Nekem picit gyanús, ha valaki ennyi mindenhez ért, személyesen ishb ismerek ilyet, és hát, hm-hm. Másrészről, mindig jól be is szopom. Észrevettem, hogy vannak bizonyos, általában elég szuggesztív emberek, akik úgy tesznek, mintha nagyon sokat tudnának, félmondatokkal, sejtelmes utalásokkal, valamint az ezo-spiri-pszichobiznisz szókincsállományával megtűzdelt általános igazságokkal érik el ezt a látszatot. Én meg jól bedőlök neki. Tragikomikus, hogy szinte mindig. Valszeg a gyermeki énrészem cuppan rá ezekre nagy hévvel, aztán hetekig tart, amíg összeszedem magam, és kikecmergek belőle, és helyreállítom az okozott károkat. Mert ilyenkor bizony ártani is lehet. (Külön posztot érdemelne, hogy véleményem szerint ki a jó segítő vagy terapeuta, talán ezt is nemsokára.) azt hiszem, ezeknek az embereknek ténylegesen van egy kis tudása, esetleg egy-egy különlegesebb képessége, amit aztán úgy adnak elő (és feltehetően úgy is élnek meg), hogy bármihez értenek az ezo-spiri-pszichobiznisz világából; betegségek lelki okai, előző életek, Atlantisz, kártyavetés, sámánutazások és buddhista lelkigyakorlatok.

Szóval, Dr. Csont sem volt szűkében ennek a tudásnak, én pedig a harmadik alkalommal bekérdeztem. Nem csak azért, hogy kiugrasszam a nyuszit a bokorból, hanem mert valóban kíváncsi is voltam. Hogy van a gerincem közelében, a lapockáim magasságában egy pont, ami random módra fáj, viszont cserébe évek óta. És én azt gondolom, talán itt lehet valami lelki gubanc, amit szomatizálok, nem tudom. Nos, a nyúl szédületes ívben ugrott elő, és vele együtt Pandora szelencéje is megnyílt. Mire felocsúdtam, már a születési dátumom alapján (óra, perc nélkül, csakis a nap ismeretében) elemezte a személyiségemet, a sorsomat, a karmámat, az életproblémáimat és az életfeladatomat. Wow. Csak kár, hogy bizonyos kérdésekben igencsak mellélőtt. Amikor ellenvetéssel próbálkoztam, közölte, h még kevés önismeretem van, meg különben is szemüveges vagyok, tehát testi szinten is látszik, hogy én nem látom a valóságot. De majd ő segít nekem meglátni. Óó, hüledeztem, az én az 3 éves önismereti tapasztalataim saját magamról vs. az ő számítógépes tutimegmondó programja. (Nem mondta meg, mit használ, de bizonyára már az atlantisziak is ezt használták, meg az ősmagyarok is). Aztán az asztrológiát kezdte támadni, hogy az nem is úgy van, hanem máshogy, meg az ősmagyarok hitében is már megjelent. Szolid ellenvetésemre megint azzal reagált, hogy én ugyebár nem látom a valóságot, ő meg de, és ha akarom, szívesen megtanít. Mondtam, h első körben legközelebb is csontkovácsolásra jönnék, aztán kifaroltam, még mindig elhűlve. Azóta próbálkozik. Ha bármilyen kérdésére az igennél vagy a nemnél részletesebb választ adok, rögtön elmondja, hogy az nem úgy van ám. Egyszer még felvettem a kesztyűt, annyit mondtam, az én hitem más, mire kijelentette, hogy nála ez nem hit, hanem tény. (Ó, ember, talán bizonyosságod van?) De rajta, győzzem csak meg őt az igazamról. Mondtam, dehogy akarom meggyőzni, nekem rendben van, h így gondolja. Azóta nem mondok semmit az igenen és a nemen kívül, legfeljebb azt, h nem szeretnék róla beszélni.  A barátnőm esete még borzalmasabb. Ő a bokájával ment el egy ismert táltos tanítványához, aki látó is, meg mittudomén. Masszírozta a bokáját, amikor egyszer csak furcsa arcot vágott, majd elmélyített, jelentőségteljes hangon bejelentette, hogy érzi, most jött el az ideje annak, hogy a barátnőm tanuljon. Naná, gondolta magában a barátnőm, legalább 3 éve tanul asztrológiát, meg most kezdett el önismeretbe járni, végül is az is egyfajta tanulás. De nem. Kiderült, hogy nem erről van szó. A csontkovács főnökének épp akkor indult egy 200.000 forintos tanfolyama táltosképző témakörben, annak jött volna el az ideje. Ráadásul szegénynek a bokája sem javult.

Dr. Csont legalább jó csontkovács. Tényleg nagyon jó. A csontkovácsolásnak és az otthoni tornagyakorlatoknak hála rengeteget javult a gerincem.