A sok szorongás-kishitűség mellett van azért más is. Körülbelül két hónapja egyfajta beérkezettséget érzek, amit nehéz lefordítani szavakra: mintha megsejteném, miről szól az élet, mi fontos, miért érdemes élni. Egyre többször érzem, hogy a világ otthonos, az élet öröm (csak azért, mert élek és tapasztalok), és egyre többször vagyok abban a Berne által egészséges életérzésnek definiált érzésben, hogy "én oké vagyok, te oké vagy". Ezt kitágítanám arra, hogy én oké vagyok, és a világ is oké. Ez számomra azt jelenti, hogy tudom, szerethető vagyok (az sem baj, ha nem szeret mindenki!), és más emberekben is látom azt, amit tudok bennük szeretni. Tudok konstruktív, teremtő és kreatív lenni, képes vagyok a flow-ra, és mindeközben empátiával odafigyelni másokra.Ismerem az erősségeimet és a gyengéimet (amivel még dolgom van), és képes vagyok azokat, akik közel állnak hozzám, a gyengeségeikkel együtt is szeretni.
Úgy érzem most, valójában három dolog miatt érdemes élni. Ezek számítanak most igazán számomra.
1. Legyenek mély, őszinte kapcsolódásaim.
2. Legyek benne minél többször a jelenben, éljem meg a most varázsát, mert valójában ezen pillanatok összessége adja az életet.
3. Hozzá tudjak járulni valamivel (amihez tálentumot kaptam) a nagy egészhez, a fejlődéshez, a világ szebbé-jobbá tételéhez.

Ha valami még eszembe jut, leírom.