Nah, jól elkapott a vihar. Itt csak 10 percig esett, persze pont addig a megállóból hazagyalogoltam. Meg lepattant a blézeremről egy gomb, pont a cicimnél. Pedig nem is szűk. Jöhettem át így a városon. Ah, yeah.

Biztos a vihar miatt ilyen nyomott a kedvem. Meg az eső, meg a szürkeség. Meg hogy mingyán itt a sünetésnapom. Huszonhat. Az már közelebb van a harminchoz. Fennállásom negyed százados jubileuma, plusz egy év. Ilyen korban még nem illő, hogy megviseljen a sünetésnap. De azért egy kicsit mégis...

Amúgy, mintha a Vilmosnak is rosszabb kedve lenne mostanában. Kevesebbet barátkozik. A zokni sem érdekli annyira, meg a hajászás sem. Enni azért eszik, jóízűen, mohón.

Miért nincs valami olyan gyógyszer, amit, ha bekapok, jobb kedvem lesz? No, nem a szépújvilágos szómára gondolok, amit, ha bekapok, hülye, málé mosollyal nézem az (úgy emlékszem) neonzöld ruhás alfahímeket, és minden vágyam az lesz, hogy párosodjak velük. (Vagy a bétanőkön volt neonzöld? Nem tudom.) Csak picit látnám tőle jobb színben a világot. Nem is kell rikító rózsaszínben. Elég egy halvány, púderes árnyalat. Most jól jönne egy.

Azt terveztem, ha megöregszem, és unatkozni fogok, írni fogok egy könyvet. Amolyan senkisemolvassát. Még mindig jobb, ha nem olvassa senki, mintha idióta bestseller lesz.  belőle. A kéziratot majd megöröklik az unokáim, és könnyes szemmel emlékeznek a nagyira, aki csak egy kicsit volt flúgos, viszont remek volt a töltött káposztája, és mindig volt nála a hűtőben egy sör.

Apropó, elolvastam végre a Bennünk élő istennőket. Tanulságos, érdekes könyv, kissé hétköznapi pszichológia, megtámogatva a görög mitológiából megidézett alakokkal. A szerző szerint 7 istennő archetípusa élhet egy nőben: Athéné, Artemisz, Héra, Déméter, Perszephoné, Hesztia, Aphrodité. Mindenkinek van egy alaptípusa (a szerző mindegyiknek hosszú fejezetet szentel), de a legtöbb nő életében hosszabb-rövidebb ideig mindegyik archetípus szót kér. Sőt, kell is, hogy szóhoz jussanak, különben a személyiségfejlődés egyoldalú lesz, esetleg meg is reked. Jó lesz, ha a ember fogja magát, és nekilát elgondolkodni, ő vajon melyik archetípust hordozza magában, és melyeket fojtja el, és miért. Sok mindent megmagyaráz, pl. az értékrendek, a viselkedés eltérését a nőknél. Miért van, hogy az egyik facér, a másik meg él-hal a facér:) Jó, ez régi poén, meg kimondva jó, nem leírva, de olyasmire valóban választ lehet kapni, miért van, hogy az egyik nőnek egész nap a szexen jár az esze, a másik meg egész életében szűz marad, és közben jól érzi magát. Meg persze sok minden másra is. Érdekes az is, ahogy az antik görög mítoszokat értelmezi jungiánus szemmel. A sok irodalomelémélet után ez határozott felüdülés. Wow.
K.