Na de kiben? Orvos? Homeopata? Természetgyógyász? Kuruzsló?

Nem újkeletű dolog ez nálam. Kezdetben persze bíztam az orvosokban. Ő a fehér köpenyes isten, aki 5-6 (vagy még több) évig azt tanulta, hogyan segítsen másokon, esküt is tett, tudása legjavát adva a legjobbat akarja nekem, ha bármi bajom van, bátran és bizalommal fordulhatok hozzá, segít nekem. Ez gyönyörű, könnyek szöknek a szemembe tőle.
Lehet, hogy egészen kiskoromban kezdődött, amikor kivették az orrmandulámat, és azt mondták, nem fog fájni, de kibaszottul fájt. Átverve éreztem magam. Azt hiszem, korrektebb lett volna azt mondani, ez most fájni fog, kellemetlen lesz, de hamar elmúlik, ki fogod bírni, és mi mindent megteszünk, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséggel járjon. (Én ezt mondanám.) Vagy akkor, amikor 18 évesen kikapták a torokmandulámat is, mert hullik a hajam . és láss csodát, azóta is hullik. Vagy akkor, amikor beszámoltam a nőgyógyásznak, hogy a ciklusom első napján nagyon görcsöl a hasam, és fogamzásgátlót akart adni - szűz voltam még, akkoriban eszembe sem jutott szexuális életet élni, nem értettem a egészet. (Később aztán láttam, hogy gyakorlatilag bármilyen menstruációs problémára fogamzásgátlót írnak fel. De nem nekem - én nagyon pirulaellenes vagyok. Ami azt jelenti, nekem rendben van, ha bárki fogamzásgátlót szed, én azonban elkerülöm, ha tehetem.) Vagy akkor, amikor az egyik orvos PCOS-t diagnosztizált nálam, majd egy másik azt mondta, dehogy vagyok én PCOS-es. Vagy amikor egy vissza-visszatérő HPV-fertőzés miatt  a mostani orvosom (már nem lesz sokáig az) azonnal műtétet javasolt, mint egyetlen megoldást. Jah, mindezt úgy, hogy van ismerősöm, akit megoperáltak, és a fertőzés kiújult. Erre megint meg akarták operálni - csak, hogy világos legyen, ez azt jelenti, hogy kivágnak a méhnyakból egy darabot. Meddig, amíg el nem fogy az összes?

Később, amikor elkezdtem önismeretbe járni, kapcsolatba kerültem azokkal az elképzelésekkel, miszerint a testi betegségnek lelki oka (is) van. Főként Rüdiger Dahlke és mostanában Buda László hatott rám. Hozzám az a felfogás áll legközelebb, hogy a tünetek valójában egy-egy olyan lelki téma megjelenései, ami kiszorult a tudatból, holott dolgom lenne vele, fel kellene dolgoznom és integrálnom kellene - így nem lenne szükség arra, hogy a testben okozzon elakadásokat.
Tapasztaltam is, hogy jelentősen javul a testi állapotom, ha egy téma a helyére kerül bennem. Pl.évekkel ezelőtt magas tesztoszteronszintet mértek nälam, hozzá pedig alacsony progeszteront. Aztán változtattam a magänéletemem, és sokat dolgoztam a nőség témájával önismeretben, eredmény: a tesztoszteronszintem normális értékre csökkent, a progeszterontermelésem beindult. Szóval, az önismeret, a témák fel- és átdolgozása működik. Yeah.
Aztán valamikor, valahogy, fokozatosan az érdeklődésem az alternatív lehetőségek felé fordult. Homeopátia. Tapasztaltam, hogy működik, és én tudok azonosulni a mögötte húzódó filozófiával. Gyógynövények - kevés tapasztalatom van, de az jó. Egészséges életmód - na igen. Mi számít annak? Vega vagy paleo? Jó-e a szója? Ha jól emlékszem, a 90-es években ért el hozzánk a szójaőrület. Aztán pár év múlva egyszer csak az terjedt el, mégsem olyan jó, mert egyrészt génmanipulált(?), másrészt fitoösztrogéneket tartalmaz. Vagy a margarin. Az milyen egészséges már! Jó a szívnek, a koleszterinszintnek - no meg a kőolajiparnak, ha hihetünk a
híreszteléseknek. Hát a tojás? És a tej? Mindkettőről bebizonyították már, hogy egészséges,
előtte/utána pedig az ellenkezőjét. Mindegy is. Mára már kialakult alapelveim vannak: lehetőleg
minél több zöldség és gyümölcs, és minél kevesebb feldolgozott élelmiszer. És én eszem gabonát, mert szeretem. Meg szerintem jó.

De amikor ténylegesen a bőrömet viszem vásárra? Amikor már nem arról van szó, hogy vajat vagy margarint kenjek a kenyeremre? Amikor már az a kérdés, hogy műtét, gyógyszer (nem Algopyrin!), durva beavatkozások?! Jó ez nekem? Vagy nem? Honnan fogom tudni? Keressek alternatív megoldásokat, vagy hagyatkozzam az orvosra? De mi van, ha ő azért akar operálni, mert azért pénzt kap? Vagy azért ajánl bizonyos fajta gyógyszert, mert az után pénzt kap? Vagy pusztán jó szándékból javasol durva beavatkozást, mert egyszerűen ezt tanulta meg? És ez teljesen rendben van. Én is azt javaslom megoldásként bárkinek, amit én megtanultam. Nem is kárhoztatok senkit.
De tanácstalan  vagyok, és eléggé magamra hagyva érzem magam.