Tulajdonképpen, ha egyetlen mondatban akarnám megfogalmazni a témámat, ami foglalkoztat immáron 33 éve, akkor lényegében annyira lehetne redukálni, hogy vajon elég jó vagyok-e? Ez a gyökér, ebből fakad minden, a szorongás, a megfelelés, a konfrontálódási és határtartási…

Na ez, ami most van velem, már valami, ami közel jár az önmegvalósításhoz. Önaktualizációhoz. Mászom a Maslow-piramist (amiről azóta kiderült, hogy nem is egészen úgy van, vagy nem úgy van úgy) ködben és esőben, napsütésben és szélben, és sokszor annyira csak a mászásra…

Betértem ide, mert napok óta forgatom a fejemben, hogy írni szeretném újra a dossziét, első gyermekemet. Azóta egy egész focicsapatot a világra hoztam (nem csak blogot; könyvet, egyéb publikációt), és nagyon úgy fest, hogy a jövőben az lesz a munkám, hogy írjak. Váó! Ettől…