A 3. emeleten dolgozó kolléganőkből alakult kis csapat – amely egy ideje nagyon ki- és összetartó a meló utáni koktélozásban – tegnap merész újításra szánta el magát: kábé havonta aktuális munka utáni motivációs tréningjére elhívta a második emeleten dolgozó kollégákat, ráadásként pedig a főnököt is.  Mi, akik a harmadik emeleten dolgozunk, biztonságos és kellemes távolságban a főnökségtől, amely a második emeleten állomásozik, arra is elszántuk magunkat, hogy az osztályszintű motivációs megbeszélés után elmegyünk bulizni, épp az egyik kedvenc, háromszámos szórakozóhelyemre. (A teljesség kedvéért meg kell jegyezzem, nekem nagyon normális, rendes és korrekt főnökeim vannak, hála Istennek.)

Nos, a feladat adott volt: a kollégáim mind diplomás, több nyelvet beszélő nők, kb 25-40 között. Egy részükkel mindeddig csak munkakapcsolat volt, ezért mindenképp igyekeztem a kulturált, szolid és konszolidált leányzó-formámat hozni, főleg, ugye, ha jó benyomást szeretnék tenni a vezetőségre. Az első gond a ruhaválasztással volt: a csevegésre szolid, a bulira azonban határozott kivágással rendelkező szexi darabot akartam magamon tudni (no meg a pasimat, hehe). Megoldás: szűk, kivágott felső, fölötte szolid, ártalmatlan ingecske. Ráadásul nekem nagyjából minden szavamra ügyelni kellett, ugyanis sokan sokszor vádoltak meg azzal, hogy én csak a szexről tudok beszélni, vagy ha épp másról is beszélek, akkor is arra gondolok. Nos, megragadom az alkalmat, hogy közöljem, ez utóbbi vád teljességgel alaptalan, idén is már háromszor előfordult, hogy nem arra gondoltam, és még csak szeptember van!

Ruhamission ilyetén completed, leülhettünk beszélgetni. A biztonság kedvéért csak 1 sört ittam, szem előtt tartva, hogy alkohol hatására kissé egy irányba szűkül be a tudatom, és nehogy esetleg véletlenül mégiscsak valami szexuális legyen, bár ezt a vádat azért továbbra is tagadom. E peremfeltétel betartásával az este igen kellemesen telt, és azt vettem észre, hogy csupa értelmiségi témáról beszélgetünk: nyelvtanulás szépségei és nehézségei, ki milyen nyelveket tanult, és milyen megfontolásból, könyvek, filmek, színház, stb. Fel is tűnt, itt már órák óta senki nem beszélt szexről. Azaz, egyszer én is mégiscsak: a Jane Eyre kapcsán megjegyeztem, talán nem épp magyartanáros módon, hogy az a könyv tele van fojtott erotikával, holott emlékeim szerint egyetlen ágyjelenet sincs benne.
Hát, így telt az este első része, a második meg vár valóban a cimborákkal, jó arc kollégákkal egyik kedvenc szórakozóhelyemen. (Imádom ezt az érzést, mikor számomra nagon kedves embernek gyűlnek össze egy társaságban, egyszerűen jó köztük, jól velük lenni.) Csocsó, sörözés, hóka-móka, és iszonyatosan sok tánc. 5 lány és 2 fiú táncolt (hm, volt már fordított arány is, sőt, a hőskorban olyan, h egyedül lányként 4 pasival mentem bulizni. Akkoriban péntekenként koktélakció volt a régi Rádayban, a pasik meg hordták nekem az orgazmusokat, mert viccesnek találták, hogy iszom. De már a Ráday sem a régi.) A mostani buli alkalmával érdekes ismeretségre tettem szert egy srác személyében, akiről nem tudtam eldönteni, részeg-e, vagy ostoba. Nagyon stílusosan vitt táncba: nem tudom, h került oda, vagy mióta figyelt, de egyszer csak megjelent, kézen fogott, rám kacsintott, és arrébb húzott táncolni. Aztán megszomjaztam, kimentem a pulthoz inni valamit, ő meg kitalálta, hogy velem tart. Kértem két ásványvizet (magamnak, a buli vége felé már kettesével toltam), aztán megkérdeztem, kér-e valamit. (Ha már ő elmulasztotta megkérdezni. Bár már leszoktam arról, hogy italmeghívást fogadjak el pasiktól, mert úgy vettem észre, utána már feljogosítva érzik magukat arra, h behatóbb ismeretséget kössenek. Egy sörért meg nem megyek el senkivel. Az is általános tapasztalat barátnői körben, h tüzet sem érdemes pasiktól kérni szórakozóhelyen, mert mind hajlamos azt hinni, ismerkedni akarunk. Nos, nem. Ennél jobb nyitó szöveget is ki bírnék préselni magamból, ha épp ismerkedni akarnék. Tehát ezúton üzenem – az összes érintett barátosnémmal együtt - az összes pasinak: ha egy lány tüzet kér, akkor csak tüzet szeretne kapni. Tessék neki adni. Tüzet. Oszt ennyi.) Uuh, szóval a furcsa srác, akitől az udvariasság kedvéért megkérdeztem, kér-e vmit, nemmel felelt. Kifizettem a két vizet, mindkettőt magam elé húztam, és nekiláttam bőszen betermelni az egyiket. A másikat megragadta, és beleivott. Háát, ilyenkor illik szólni, hogy bocsi, aztat én magamnak vettem ám?? Én hallgattam, mer én udvarias vagyok (vagy hülye?nem tom), úgyhogy hoppom maradtam. Az egész jelenet nem ért annyit, amennyi balhé született utána odahaza belőle…

Köszönöm mindenkinek az estét (az említett srcának kivéve), fantasztikusan éreztem magam veletek!
K.