Attila mókás dolgot bírt írni a bölcsészekről, ami nagyjából igaz is. Persze csak akkor, ha engem nem sorol az "átlagbölcsész" katergóriába:)
Egyébként megjegyzem, ha én annyit olvasnék, mint amennyit te a gép előtt ülsz, akkor aztán tölthetnéd le a netről a vacsorádat, a tiszta zoknidat, no meg hosszabb idő elteltével a csótányirtók elérhetőségét is.
Egyébként2: egy hét aktív blogírás után le lehet vonni bizonyos konzekvenciákat. Az első, hogy az aktív blogírás kifejezés – remélem, csak egyelőre – rám vonatkozik. Mióta posztolok kb naponta, szignifikánsan több időt töltök a számítógép előtt. Sőt, valamelyik nap, miközben a vacsi melegedett, még beszaladtam, h addig 1-2 sort pötyögjek. Attila arra a megjegyzésre vetemedett, hogy „mi az, drágám, már megint a gépet baszod?”. Hm, ismerős mondat, nem? A másik, hogy Attila nem miattam szokott le a blogírásról (és egyáltalán, miattam nem szokott le semmiről és senkiről), hanem mert a lelkesedése vmikor 2 éve kezdődött, és most épp negatív fázisban van.
Szóval, jó lesz ez a blogírósdi, nekem bejön, de most rohanok át a kedvenc haveromhoz, ahol ott lesz Legeslegjobb Barinő is.