Szeptemberi nyígás
Olyan semmilyen hangulatom volt ma, aztán elhatároztam, hogy sajnálni fogom magam, de rettenetesen ám, ne legyünk már langyosak, nehogy még az Úr is kiköpjön.
Szal, adott a szeptember, ami nekem nem szép, mert egyrészt hátborzongató emlékeket idéz (ú.m. iskolakezdés), másrészt hideg van, és ez egyre rosszabb lesz, fázhatok megint májusig.
Másoknak bezzeg elkezdődött a suli, ami egyfelől sokk, másfelől azért mégiscsak jó, mert olyankor mindig lehet új életet kezdeni, meg fogadalmakat tenni. Az egyetemi félévek kezdetekor mindig teli voltam édesen naiv elhatározásokkal a tanulmányi eredményemet, meg a gyakoribb gyülekezetbe járást illetően. Ez utóbbi, mondjuk, csak igen részlegesen valósult meg (templomba mostanság csak karácsonykor járok, leginkább a kaja, vagyis az Úrvacsi miatt.) (Meg, mert megölne a lelkifurdalás, és valszeg azonnal el is kárhoznék, ha még olyankor se mennék.)
De azért visszasírom ezt az újéletkezdő, mostmindentjobbanfogokcsinálni hangulatot. Nekem erre már csak újévkor van lehetőségem, amit meg utálok, mert az egyik legelbaszottabb nap az évben, olyankor fel sem érdemes kelni az ágyból, legfeljebb a hűtőig, és oda is csak indokolt esetben. (A másnapos szex viszont jó.)
Persze a pozitív énem is pofázni kezd ilyenkor, hogy tessék megtalálni mindenben a pozitívumot. (Néha utálom a pozitív énemet.) Hogyne, vannak előnyei a hidegnek: például imádom a csizmát szoknyával, a forralt bort, a havat (szigorúan 1 napig, utána olvadjon el, és süssön ki a nap), a karácsonyt. Ja, azt mégsem. Az elmúlt két évben már nem szerettem a karácsonyt. Pedig mindkétszer én sütöttem beiglit, 2 éve éppen 16 rudat, mákos, diós és gesztenyés kiadásban, össze is szaladt a kis zalai falu, micsoda tüchtig menyecske ez a pesti lyány.
Azért remélem, hogy ősszel találok ismét segítségre szoruló kis sünit, akit télre befogadhatok, és nevelgethetek. Mondjuk nemtom, Bolizsár mit szólna hozzá... No igen. Hosszúfülű Boldizsárról még egyetlen sort sem írtam, ami nemhogy bűn, hanem egyenesen gyalázat. Legközelebb róla írok, az épp aktuális szívemcsücske-süniről, akinek most adok vacsorát, mert már kijött a házából, és a tálja felé nézeget.
K.
Szal, adott a szeptember, ami nekem nem szép, mert egyrészt hátborzongató emlékeket idéz (ú.m. iskolakezdés), másrészt hideg van, és ez egyre rosszabb lesz, fázhatok megint májusig.
Másoknak bezzeg elkezdődött a suli, ami egyfelől sokk, másfelől azért mégiscsak jó, mert olyankor mindig lehet új életet kezdeni, meg fogadalmakat tenni. Az egyetemi félévek kezdetekor mindig teli voltam édesen naiv elhatározásokkal a tanulmányi eredményemet, meg a gyakoribb gyülekezetbe járást illetően. Ez utóbbi, mondjuk, csak igen részlegesen valósult meg (templomba mostanság csak karácsonykor járok, leginkább a kaja, vagyis az Úrvacsi miatt.) (Meg, mert megölne a lelkifurdalás, és valszeg azonnal el is kárhoznék, ha még olyankor se mennék.)
De azért visszasírom ezt az újéletkezdő, mostmindentjobbanfogokcsinálni hangulatot. Nekem erre már csak újévkor van lehetőségem, amit meg utálok, mert az egyik legelbaszottabb nap az évben, olyankor fel sem érdemes kelni az ágyból, legfeljebb a hűtőig, és oda is csak indokolt esetben. (A másnapos szex viszont jó.)
Persze a pozitív énem is pofázni kezd ilyenkor, hogy tessék megtalálni mindenben a pozitívumot. (Néha utálom a pozitív énemet.) Hogyne, vannak előnyei a hidegnek: például imádom a csizmát szoknyával, a forralt bort, a havat (szigorúan 1 napig, utána olvadjon el, és süssön ki a nap), a karácsonyt. Ja, azt mégsem. Az elmúlt két évben már nem szerettem a karácsonyt. Pedig mindkétszer én sütöttem beiglit, 2 éve éppen 16 rudat, mákos, diós és gesztenyés kiadásban, össze is szaladt a kis zalai falu, micsoda tüchtig menyecske ez a pesti lyány.
Azért remélem, hogy ősszel találok ismét segítségre szoruló kis sünit, akit télre befogadhatok, és nevelgethetek. Mondjuk nemtom, Bolizsár mit szólna hozzá... No igen. Hosszúfülű Boldizsárról még egyetlen sort sem írtam, ami nemhogy bűn, hanem egyenesen gyalázat. Legközelebb róla írok, az épp aktuális szívemcsücske-süniről, akinek most adok vacsorát, mert már kijött a házából, és a tálja felé nézeget.
K.
Szólj hozzá!
