Íme, itt van. Kell hozzá bármilyen komment?
Boldi épp az erkélyen sportol. Egy dobozban lakik, amelyet Attila ácsolt neki, és délután, vagy hétvégén, ha szép idő van, kitesszük az erkélyre sportolni. Persze csak ha nincs túl hideg, mert ugye, ő trópusi fajta. Nem is alszik téli álmot, csak nyárit, amikor nagy az aszály, és nem jut vízhez. Nálunk jutna, de nem iszik. Macskakaját eszik, néha szárazat is, no meg almát, szőlőt, dinnyét, körtét, banánt. Persze legszívesebben husit. A gyümölcsöt konzekvensen félretúrja az orrával, mellső mancsával beleáll a tálba, és falja a macsekkosztot. Reggelre aztán a gyümölcs is elfogy.
Decemberben vettük, mert már nagyon nem bírtam sün nélkül. (Az előző sün, Zsigmond, osztozkodás tárgyát képezte, és elvitetett.) Ősszel sokat járkáltam a környéken esténként, hátha találok segítségre szoruló pici sünit, de nem láttam. Aztán egyik kolléganőm szólt, hogy az Árkádban lehet kapni. Kerekedett is a szemem, merthogy a sün, az, ugye, védett, és hát kereskedelmi forgalomban nem szokása előfordulni. (Konkrétan tilos neki.) Bár Boldizsár, mint említettem, (szub)trópusi, tehát import sün, így lehet, hogy menedékjogot kapott valamelyik Észak-Afrikai országból. Én meg úgy voltam vele, a büntetőjogi következményeket viselje a kisállatkereskedés, én bizony egyet hazaviszek. Pont őt, mert ő várt ébren, mikor sünvásárolni mentünk.
És bár Fülesünk édesen tud nézni felfelé a gombszemével, azért bizony agresszív, hisztis, és, azt kell mondjam, néha egyenesen undok. Megfogni csak munkavédelmi kesztyűvel érdemes (vö. Attila posztja), különben szép piros csipkemintát harap az ember kezébe. Ha csak közelítünk hozzá, összegömbölyödik, puffog, ugrik, bök, cirkuszol. (Egyszer valaki megkérdezte, ha ilyen vad, nem cserélem-e vissza. De hát, ő akkor is az én sünkisfiam, akármilyen rosszcsont is. Gondolom, a gyerekemet se fogom becserélni gariba, ha valami nem úgy működik rajta, ahogy elképzeltem.)
Hosszúfülű éjszaka hangosan motoz, reggel meg elmegy aludni a házikójába, amelyet szintén az apja vett neki. A sünök egyébként imádnak zajt csapni. (Aludtam én már egy szobában sünnel, hát, nem egyszerű aludni mellette.) Kedvence a fémtálja, főleg, mikor kaját is tartalmaz, ha pedig kiürült, kiválóan lehet focizni vele. És hát nem mindig olyan vicces hajnali fél 3-kor ütemes, fémes puffanásokra ébredni. Mikor egyik kolléganő nálunk aludt, először azt hitte, tőlünk, a másik szobából jön lefekvés után a ritmikus puffanás-effekt. Nos, nem. Ez a sün. Mi ennél sokkal diszkrétebbek vagyunk:)
Sajna nem tudok vadsünül, ám biztos vagyok benne, hogy folyamatosan mondja a maga monológját. Például, hogy adjatok már vacsit, fene a pofátokat, ne csak bámuljatok, hogy milyen szép meg cuki vagyok. És lehetne dupla adagot is. És ha vendég jön, jó lenne, ha nem basztatna, és ti se mutogatnátok, nem vagyok én bazári majom! És engedjetek bebújni a szekrény mögé, meg az ágy alá, az nem járja, hogy valahányszor megindulok, rögtön nyakon csíptek! A körömvágást meg egyenesen utálom, érthető?! Múltkor is, mikor bulit tartottatok. Vagy tízen álltak körbe, persze mindnek tetszettem, de hogy az egyik még a kulcscsomóját is csörgette nekem, az azért mégiscsak túlzás. Én megértem, hogy a fater ideköltözött, és ezért volt az összejövetel, végül is egész rendes pofa, vett nekem házikót, meg ácsolt lakást, bár a mókuskereket nem értem, az tényleg tök fölösleges volt, na mindegy. Fater szerint egyszerűen vagyok bedrótozva, bár szerintem az ő működése sem sokkal bonyolultabb. Vele van egy szobában a dobozom, asszem, ő is éjszakai állat, mert késő éjjel is képes ülni egy nagy doboz előtt, ráadásul territóriumot is tart, senkit nem enged oda. A muterom, na, az meg imád, folyton áradozik, hogy milyen gyönyörű és édes vagyok, tiszta nyál és csöpögés. (Fogadok, mindenkinek csak rólam beszél.) A legjobb tulajdonsága, hogy vacsorát ad nekem, meg takarítja a házamat, bár olyankor mindig összeszid, mert nem tudja levakarni a sünszart a doboz oldaláról. Nem tudja megérteni, hogy ezt miért csinálom. Apa is szokott rendszabályozni, például dobozfogságra ítélt, mikor összerondítottam az előszobát. Aztán persze megenyhültek, és mehetek az erkélyre futni. Apa játszik is velem, néha odatartja a mopot, én meg betámadom, azt imádom, bár furcsa, néha a mop visszatámad. Szóval egész rendesek, bírom őket, remelém, hamarosan kapom a vacsit, mert felkeltem, és üres a fehérbundás pocakom.

K.