Egyedül, könyvekről
No hát, Attila újfent túlórázik, én meg itthon egyedül, nyavalygós poszt lesz megint.
Vettem körömlakkot, szép színtelen, enyhén csillámos, időről időre megpróbálkozom a körömlakkozással, olyan szép tud lenni a francia manikűr, de vhogy nem tudok rá vigyázni, lepattogzik, meg gondolom, a mosogatás sem tesz túl jót neki.
Voltam könyvtárban, és igaz, hogy éppen hogy, de nem büntettek meg:) Vettem ki egy útikönyvet Csehszlovákiáról, ennél up to date-ebb könyv nem volt. Sebaj, a lényeg ebben is benne van, látnivalók, történelem, majd az utolsó 40 évet figyelmen kívül hagyjuk, és nem koszorúzzuk meg a szovjet emlékműveket:) Meg vettem ki más könyveket is, pl. egy tanulmánykötetet a psoztmodernről, de asszem bele fog törni a szellemi bicskám. Csupa olyan könyvet vettem ki, aminek megtetszett a címe, v. ismert az írója, de a közvetlen környezetemben nem olvasta senki. Ilyenkor mindig kicsit attól tartok, mi lesz, ha nem lesz jó. Nem szeretek félbehagyni egy könyvet, viszont az időmet sem szeretem vesztegetni olyanra, ami nem tetszik. Úgy vagyok a könyvekkel, mint a nőgyógyásszal, jobb szeretem az olyat, amit ajánlanak, nem csak úgy random próbálkozni.
Asszem a Desmond Morrisszal fogom kezdeni, kissé talán kommersz pszichológiának tűnik, de úgy hallottam, a szerző igen nagy név a szakmában, biztos okosakat ír.
Vannak könyvek, amelyeket már a cím elolvastán sem vagyok hajlandó kézbevenni, mert előre sejthető, miről fognak szólni, és nagy valószínűséggel borzalmasak lesznek. Ilyen pl. a Cukornád és vér, no name szerzővel. Első blikkre a most igen divatos latin-amerikai "irányzat" újabb darabja, de rettentő kommersz címmel, hideg kiráz, biztos van benne szerelem, beteljesületlen, meg háború, és fogadjunk, hogy meghal a főhős. (Ha vki olvasta, és más véleményen van, szóljon. Amúgy meg mókás játék címek alapján megtippelni, miről szólhat a szöveg. Szeretem a címeket. Néha annyira jó címet tudnak adni egy könyvnek, h utána a szöveg már csalódás, szinte kár volt megírni.)
Ilyen alapon választottam egy horvát írótól A feltétel nélküli kapituláció múzeuma c. regényt, kíváncsi vagyok, milyen szöveget bírt írni a horvát néni a címhez. A verseket viszont nem szeretem, a bölcsészkar hatására újra és újra megpróbálkozom velük, de nem, nem jön be, csak az epika, s abból is a nagy. A versek szerintem arra valók, hogy idézzük, nem pedig, hogy olvassuk őket:P (Már látom a köveket felém repülni.:)
Metrón, meg női magazinokban lettem rá figyelmes, mintha nagy divatja lenne mostanság az olyan könyveknek, melyet közel-keleti, iszlám nők (nevében?) írnak, és nagyjából arról szólnak, hogy le kellene vetni a csadort, de hát nem lehet, de azért harcoljunk érte. Ilyen könyvet még nem olvastam, mert nem ajánlott senki, viszont ebben a témában csak egyet vagyok hajlandó elolvasni, az legalább legyen igényes. (Bestsellerek kíméljenek.) Lehet, h kultúrsznob vagyok, szánom-bánom-szégyellem, de csak szépirodalmat vagyok hajlandó olvasni. Meg társadalom-, és irodalomtudományi írásokat. Meg női magazinokat:) Az élet így is túl rövid, h minden könyvet elolvassak, ami érdekel (merthogy sokról nem is tudom, h érdekelne), és nem vagyok Chuck Norris, aki már végigolvasta a világirodalmat:) Néha azért teszek engedményt, de lábrázást kapok a a puha fedelű, színes borítós sikerkönyvektől.
Egyébként mondja meg már vki, honnan indult ez a Chuck Norris-őrület? Kb 2 éve tetézett, de mint egy városi legendához, újabb és újabb Chuck Norris-dumák születnek, múltkor a neten találtam vagy százat, a legjobb az volt, h Chuck Norris fejből tudja az internetet, meg hogy Chuck Norris tudja a pí utolsó számjegyét:)
K.
Vettem körömlakkot, szép színtelen, enyhén csillámos, időről időre megpróbálkozom a körömlakkozással, olyan szép tud lenni a francia manikűr, de vhogy nem tudok rá vigyázni, lepattogzik, meg gondolom, a mosogatás sem tesz túl jót neki.
Voltam könyvtárban, és igaz, hogy éppen hogy, de nem büntettek meg:) Vettem ki egy útikönyvet Csehszlovákiáról, ennél up to date-ebb könyv nem volt. Sebaj, a lényeg ebben is benne van, látnivalók, történelem, majd az utolsó 40 évet figyelmen kívül hagyjuk, és nem koszorúzzuk meg a szovjet emlékműveket:) Meg vettem ki más könyveket is, pl. egy tanulmánykötetet a psoztmodernről, de asszem bele fog törni a szellemi bicskám. Csupa olyan könyvet vettem ki, aminek megtetszett a címe, v. ismert az írója, de a közvetlen környezetemben nem olvasta senki. Ilyenkor mindig kicsit attól tartok, mi lesz, ha nem lesz jó. Nem szeretek félbehagyni egy könyvet, viszont az időmet sem szeretem vesztegetni olyanra, ami nem tetszik. Úgy vagyok a könyvekkel, mint a nőgyógyásszal, jobb szeretem az olyat, amit ajánlanak, nem csak úgy random próbálkozni.
Asszem a Desmond Morrisszal fogom kezdeni, kissé talán kommersz pszichológiának tűnik, de úgy hallottam, a szerző igen nagy név a szakmában, biztos okosakat ír.
Vannak könyvek, amelyeket már a cím elolvastán sem vagyok hajlandó kézbevenni, mert előre sejthető, miről fognak szólni, és nagy valószínűséggel borzalmasak lesznek. Ilyen pl. a Cukornád és vér, no name szerzővel. Első blikkre a most igen divatos latin-amerikai "irányzat" újabb darabja, de rettentő kommersz címmel, hideg kiráz, biztos van benne szerelem, beteljesületlen, meg háború, és fogadjunk, hogy meghal a főhős. (Ha vki olvasta, és más véleményen van, szóljon. Amúgy meg mókás játék címek alapján megtippelni, miről szólhat a szöveg. Szeretem a címeket. Néha annyira jó címet tudnak adni egy könyvnek, h utána a szöveg már csalódás, szinte kár volt megírni.)
Ilyen alapon választottam egy horvát írótól A feltétel nélküli kapituláció múzeuma c. regényt, kíváncsi vagyok, milyen szöveget bírt írni a horvát néni a címhez. A verseket viszont nem szeretem, a bölcsészkar hatására újra és újra megpróbálkozom velük, de nem, nem jön be, csak az epika, s abból is a nagy. A versek szerintem arra valók, hogy idézzük, nem pedig, hogy olvassuk őket:P (Már látom a köveket felém repülni.:)
Metrón, meg női magazinokban lettem rá figyelmes, mintha nagy divatja lenne mostanság az olyan könyveknek, melyet közel-keleti, iszlám nők (nevében?) írnak, és nagyjából arról szólnak, hogy le kellene vetni a csadort, de hát nem lehet, de azért harcoljunk érte. Ilyen könyvet még nem olvastam, mert nem ajánlott senki, viszont ebben a témában csak egyet vagyok hajlandó elolvasni, az legalább legyen igényes. (Bestsellerek kíméljenek.) Lehet, h kultúrsznob vagyok, szánom-bánom-szégyellem, de csak szépirodalmat vagyok hajlandó olvasni. Meg társadalom-, és irodalomtudományi írásokat. Meg női magazinokat:) Az élet így is túl rövid, h minden könyvet elolvassak, ami érdekel (merthogy sokról nem is tudom, h érdekelne), és nem vagyok Chuck Norris, aki már végigolvasta a világirodalmat:) Néha azért teszek engedményt, de lábrázást kapok a a puha fedelű, színes borítós sikerkönyvektől.
Egyébként mondja meg már vki, honnan indult ez a Chuck Norris-őrület? Kb 2 éve tetézett, de mint egy városi legendához, újabb és újabb Chuck Norris-dumák születnek, múltkor a neten találtam vagy százat, a legjobb az volt, h Chuck Norris fejből tudja az internetet, meg hogy Chuck Norris tudja a pí utolsó számjegyét:)
K.
Szólj hozzá!
