Eredetileg arról akartam írni, miért nem adok mostanában pénzt a csöviknek, mert voltszlovákos csoporttárssal jól körbejártuk a kérdést, de a lelkem ahhoz a bizonyos bomlott cimbalomhoz hasonlít leginkább.
Először is, mert már megint egyedül vagyok, és aztat én nem szeretem. Jó hallani Attila szuszogását a másik szobában a gép elől, még ha ez az egyetlen kommunikáció is időnként közöttünk.
Másrészt, az egyik kolléganőt kirúgta ma a pasija, immáron harmadszor, ma egész nap ezt tárgyaltuk, le is szívódtam tőle. Jól ki is osztottam szegényt (a kolléganőt), pedig nem akartam, de mit tegyek, ha nem tudok parancsolni a nyelvemnek, a faszér kell mindig beszólnom, kapjam be, sztem jól meg is bántottam. És persze Attilának is be szoktam szólni, és ez őt igen-igen zavarja, aszonta, amíg nem találkozott velem, azt hitte, h ő cinikus. Azóta rájött, h nem. Persze vannak szituk és személyek, amikor nem merek beszólni (mert ugye, nyúl vagyok), akkor csak jól begondolok, de azt aztán nagyon. Pedig amúgy kínosan szoktam ügyelni, h ne bántsak meg senkit, ha ellentétes véleményem van, azt is finoman közlöm, még neten is, ahol véd az anonimitás. Még itt a blogon sem írok túl sarkos véleményt, nehogy valami idetévedőt megsértsek az érzéseiben.
Mégis, sokszor előbb jár a szám, mint az eszem. Múltkor is, B. kolléganő mesélte, h egy ismerőse a Bed Beach-be invitálta white partyra, mire én megjegyeztem, B. ne menjen oda, mert ott csinos lányok vannak. Ezzel azt akartam mondani, ne menjen, mert oda olyan kikent-kifent-kiszolizott lányok járnak, és úgysem érezné jól magát. De helyette ezt sikerült mondanom. Aztán meg magyarázkodhattam, de attól csak még kínosabb volt az egész. (Mentségemre szolgál, h Legeslegjobb Barinővel a kényelem kedvéért csak "csinos lányokként" szoktuk emlegetni az agyatlan, műkörmös, szétszolizott pinákat, akiknek csak akkor van a fejében valami, ha épp egy faszt szopnak. No, nem mintha mi nem lennénk csinosak...:)
Legutóbb én is baromi rosszul bírtam érezni magam a Jamben, az mekkora szar hely. Trendi emberek (némely arc a Kékfényből ismerős), menő, izmos csávók, szexitrendi lánykák. A sör méregdrága, és ennyi pénzért szerintem akár már el is tekinthetnének a vizezésétől (bár valszeg a privát részlegben inkább a kóla dívik). Kígyózó sor a bárpultnál és a vécén, fullasztó levegőtlenség, táncolni nem lehet, tűt sem lehet elejteni, legjobb, ha az ember vesz egy sört, majd beáll a vécés sorba, mire sorra kerül, pont pisilni kell. Aztán lehet kezdeni elölről, ha valakinek ez kell. Én meg nem megyek többet oda. Legfeljebb nem leszek trendi azáltal (sem), hogy trendi szórakozóhelyre járok. Éljenek a rockkocsmák (nagy kár, a Ráday elköltözött, oda meg már nem megyek, pedig ott sose éreztem magam feszélyezve, normális, kedves, befüvezett rockerek vedelték a sört és pogóztak a Chilire. Ezerszer inkább ez.)
Szóval, elhatároztam erős elhatározással, hogy nem fogok beszólni. Első körben Attilának és az említett kolléganőnek. És nem is fogom osztani, h mit gondolok a párkapcsolatról, mert én még csak egy huszonéves fruska vagyok kevés élettapasztalattal, hogy is jövök ahhoz, hogy sokat megélt harmincasoknak osszam az észt. Attól, h túl vagyok egy házasságon, még nem lettem kapcsolatguru, és nem akarok sommás véleményt nyilvánítani mások párkapcsolatáról, a sommás véleményektől amúgy is lábrázást kapok. Főleg nem akarok vmi karmát vagy miafaszt csinálni magamnak azzal, h tanácsokat adok másoknak, akik még a végén megfogadják, azzal beleavatkozom az életükbe, és majd jól visszakapom. Van nekem karmám épp elég, több életre is. Bár nemtom, mi van ezzel a halál utáni projektettel, én szeretném azt hinni, hogy a mennyországba kerülök (és hogy ott sünik is lesznek), de mi van, ha mégsem, és újjászületek, és nem is mint sün, hanem mondjuk mint rézfaszú bagoly. És mi van azzal az öngyilkos merénylővel, aki felrobbantja magát abban a hiszemben, h pár percen belül a Paradicsomban hurik fogják szopni a faszát, aztán meg bebukja, és akkora karmát csinál magának, ő fog szopni sokat, mire rendbe hozza? A Nagyim meg a húga beszélgettek egyszer a lélekvándorlásról, még kicsike voltam, mondta is a húga, h te Icu, ha ez igaz, és előbb halok meg, mint te, és esetleg pulikutyaként születnék újjá, beszéljünk meg egy jelet, h majd felismerjük egymást. Egek, van ilyen jel?
Már megint eltértem. Nohát. A lényeg, h nem fogok beszólni. Nem én. Jó kislány leszek. Nem röhög:)
K.