Nocsak, ismét felmerült, h esetleg le kellene vinni 12 évre a büntethetőségi korhatárt. És várható - így a cikk írója - h ez bizony hatalmas vitákat fog eredményezni. Reméljük, nem parttalanokat, aminek úgyis az lesz a vége, h Viktor testvér és Ferenc testvér valamint fegyverhordozóik egymásra mutogatva anyáznak, és egyikük az ifjúság megrontójáva bélyegződik, míg másikukat 12 éves-forma angyalkák repítenek a mennybe halk fuvolázás kíséretében.
Ez a cikk (akár a blog egésze) hangsúlyozottan nem kíván politikai véleményt nyilvánítani, ez részint egyéb, részint különböző okok miatt nem profilunk. Nemjogászként és nempolitizálóként nehány keresetlen gondolatom azért lenne a témában.
Az első, h nyilván nem véletlen, h ez büntetőjogászok fejében immáron többedszerre is megfogalmazódik. Itt most hosszan lehetne értekezni arról, h a fiatalok érése néhány évvel korábbra tolódott, elsősorban a testi, ezt kicsit később követi a mentális-pszichés is (már akiknél követi, ugye). Ezt kezeljük kvázi tényként. Tehát ennek szellemében elképzelhető, h ehhez a büntetőjognak is valamilyen módon igazodnia kéne.
Érdekes lenne megvizsgálni, milyen típusú bűncselekményeket követnek el a kiskorúak. Úgy tudom, ebben a korban jellemzően csoportos bűnelkövetés történik, azonban sokszor nem ún. "megélhetési" bcs-kről van szó, tehát nem azért rabolnak ki vkit, mert különben az elkövetők éhen halnának. Gondolom, ha a húgom 13-14 éves osztálytársaitól elrabolják a mobilt, meg az mp3-lejátszót, az nem azért történik, mert pénzzé teszik, és kenyeret visznek az éhező családnak. És ha nem lennék ilyen átkozottul pc, még azt a kérdést is feltenném, vajon jellemzően milyen népcsoportok körében szignifikáns a kiskorú elkövetők aránya...
Kiskorú bűnelkövetőknél azonban más megvilágításba kerül az egyéni felelősség kérdése. Pszichológiából úgy emlékszem, a kölök vmikor 3-4 éves kora körül tanulja meg az enyém-tied fogalmát, tehát Pistike gond nélkül elveszi a homokozóban Jancsika vödrét, hacsak az anyja rá nem pirít, és el nem magyarázza, h ezt nem szabad. Már, ha elmagyarázza egyáltalán. Mert mi van, ha e témakörben a szülő fogalmai is, mondjuk így, rugalmasak? Ha a szülő nem szocializálja arra a porontyát, h bizony vannak dolgok, amit nem szabad csinálni. E szempontból az iskola nem megfelelő szocializációs közeg, hiszen addigra már legtöbbször késő. Ha egy gyereknek nem magyarázták meg, h ne vegye el Jancsika vödrét a homokozóban, akkor nagy valószínűséggel az iskolában Sanyika tízóraiját is el fogja venni, ha a tanító néni intőt ad érte, akkor is. Aztán ez gyűrűzik szépen tovább. Ezzel azt szeretném jelezni, h e tekintetben a szülő felelőssége igen nagy. Egyszerűbben szólva, ha egy gyerek bűnelkövető lesz már gyerekkorában, annak a szülő(k) és a környezet az oka, e kettő vmilyen arányban. Ha a pedig a büntijog a 14 év alatti gyerek felelősségét kapargatni kezdi, felmerülhet, meg kéne vizsgálni, vajon mi zajlik a gyerek környezetében. (Hej, de sok dolga lesz akkor a jogászoknak!)
Másrészről, ha most egy 12 éves poronty bűnelkövetésre adja buksi fejecskéjét, nyilván azt is mérlegeli, h ennek az égadta világon semmilyen következménye nem lesz. Magyarán szólva, röhög a markába. Néhány év alatt meg úgy kitanulja a bűnelkövetést, h mikorra büntijogilag "kategóriát vált", már egyre kisebb lesz a megdőlés esélye. Nemtom, van-e arra statisztika, h az ismertté vált elkövetős bcs-k esetében a kiskorú elkövető szülei maguk is követtek-e már (ismertté vált) bcs-t, ám úgy sejtem, lehet itt némi korreláció. És talán olyasmi előfordult már, h maga a szülő "küldte el" bűnözni szeme fényét, hiszen ha bukik is, akkor sincs gond.
Természetesen nem azt gondolom, h jól csukjuk dutyiba a 12 éven felülieket, mert az tán a létező legrosszabb megoldás. Ott ugyanis kis idő alatt vérprofivá válik, remek kapcsolatai lesznek, és új típusú, jobban "jövedelmező" bcs-ket is megismer, aztán kiszabadul, és előtte az élet. Az meg szerintem az esetek legalább 85%-ában fikció, h vki a böriben majd megjavul, jó útra tér, és úgy szabadul, h ő aztán soha többet semmit, még a zebrán se megy át, ha piros a lámpa. A pártfogós megoldás elméletben nem rossz, a gyakorlatát nyilván nem ismerem, ám tartok tőle, a kijelölt pártfogó nem lesz kellőképp  referenciaszemély a kiskorú elkövető számára. A nevelős megoldás meg hát...ha vki 12 éves koráig olyan közegben élt, amilyenben, akkor vajon nem lesz-e késő ezt 12 éves korban elkezdeni. Kohlberg szerint a 12 év körüli gyerek ugyan a konvencionális erkölcs szakaszában van, de a fene tudja, vhogy ilyen korban már mégsem hiszek a "kívülről és felülről jött" nevelő hatásokban.
A 12 év is afféle elvi határ inkább, hisz 10-11 évesek is követhetnek (és követnek is) el bcs-ket, valahol azért mégiscsak meg kell húzni a vonalat, és ez akár 12 is lehetne. Hisz korábban is, a 14 is elvi határ volt, nem? Ráadásul nem is minden országban egységes ez a cezúra.
Elgondolkoztató probléma, mindenesetre. Jogászok, pszichológusok, szociológusok, kriminalisztikában járatosaknak kellene erről hosszan vitatkoznia. Kívácsian várom, mire jutnak. És azt is, ki hogyan érvel majd a saját álláspontja mellett.
K.