Két dudás
(Megj.: Nem én vagyok a bejegyzés címadója, hanem a két sün:)
Ma kitakarítottam a lókötők alomját, így meg kellett oldani az elhelyezésüket, amíg a dobozokról levakarom a sünszart, meg kicserélem a macskaalmot. A sünt nem lehet csak úgy kitenni, hogy menjen, amerre lát, mert ugyan nem nagyon lát, de megy, bebújik mindenhová, aztán ember legyen a talpán, aki kicsalogatja. A problémát áthidalandó azt ötlöttem ki, hogy míg az egyik lakását takarítom, a sünt berakom a másikhoz, aztán csere. Ennek megfelelően fogtam Vilmost, és beraktam Boldizsárhoz. (Megjegyzem, ennek okán a takarítás elég hosszúra nyúlt, mert Attilával körülálltuk a dobozt, és lestük őket.) Korábban a hosszúfülű volt a domináns, kíváncsi voltam, mihez kezdenek, ha Vilmos a hosszúfülű területére lép. Boldizsár épp álmából ébredt, sokáig csak pillogott kifelé a házikójából, hűvös távolságtartással szemlélve a betolakodót. Vilmos körülnézett, tett néhány tétova lépést, majd beleütközött Boldizsár táljába, ahol tegnap estéről volt némi maradék. Vilmos habozás nélkül nekilátott, befalta az utolsó falatig. (Hát igen, ilyen egy igazi vadsün, először eszik, annyit, amennyit lát, az a biztos. A többi várhat.) Ezt követően felfedező útra indult, Boldizsár meg lassan előmászott. Megszaglászták egymást, Boldi megrágta kissé a Vilmos tüskéjét, majd éktelen puffogásba kezdtek. Tettek pár kört, majd Vilmos felfedezte Boldi házikóját, és be is mászott. Boldizsár követte, de az a ház kicsi két ekkora sünnek, így némi tüskecsörte és fújás után Boldizsár kifarolt. Még egyszer megpróbált bejutni, de nem járt sikerrel, Vilmosnak meg esze ágában sem volt kijönni. Boldizsár belátta, nem tudja kifüstölni az európait, így hátravonult a ház mögé, kotort magának egy kis helyet, és lefeküdt. Odabent Vilmos még elszöszmörögte, hogy enyém a vár, Boldié a lekvár, majd leheveredett. Perceken belül mindkét sün aludt.
Én meg álltam, egyik kezemben a munkavédelmi kesztyűvel (ha elfajulna a csata, és avatkozni kéne), másikban a lapáttal (amivel szedtem össze az almot), és egyik ámulatból a másikba estem. Arra számoltam, Boldi fellépése még agresszívebb lesz, ha Vilmos a saját területén háborgatja, ehelyett... furcsák ezek a sünik. És nagyon-nagyon édesek:)
K.
Ma kitakarítottam a lókötők alomját, így meg kellett oldani az elhelyezésüket, amíg a dobozokról levakarom a sünszart, meg kicserélem a macskaalmot. A sünt nem lehet csak úgy kitenni, hogy menjen, amerre lát, mert ugyan nem nagyon lát, de megy, bebújik mindenhová, aztán ember legyen a talpán, aki kicsalogatja. A problémát áthidalandó azt ötlöttem ki, hogy míg az egyik lakását takarítom, a sünt berakom a másikhoz, aztán csere. Ennek megfelelően fogtam Vilmost, és beraktam Boldizsárhoz. (Megjegyzem, ennek okán a takarítás elég hosszúra nyúlt, mert Attilával körülálltuk a dobozt, és lestük őket.) Korábban a hosszúfülű volt a domináns, kíváncsi voltam, mihez kezdenek, ha Vilmos a hosszúfülű területére lép. Boldizsár épp álmából ébredt, sokáig csak pillogott kifelé a házikójából, hűvös távolságtartással szemlélve a betolakodót. Vilmos körülnézett, tett néhány tétova lépést, majd beleütközött Boldizsár táljába, ahol tegnap estéről volt némi maradék. Vilmos habozás nélkül nekilátott, befalta az utolsó falatig. (Hát igen, ilyen egy igazi vadsün, először eszik, annyit, amennyit lát, az a biztos. A többi várhat.) Ezt követően felfedező útra indult, Boldizsár meg lassan előmászott. Megszaglászták egymást, Boldi megrágta kissé a Vilmos tüskéjét, majd éktelen puffogásba kezdtek. Tettek pár kört, majd Vilmos felfedezte Boldi házikóját, és be is mászott. Boldizsár követte, de az a ház kicsi két ekkora sünnek, így némi tüskecsörte és fújás után Boldizsár kifarolt. Még egyszer megpróbált bejutni, de nem járt sikerrel, Vilmosnak meg esze ágában sem volt kijönni. Boldizsár belátta, nem tudja kifüstölni az európait, így hátravonult a ház mögé, kotort magának egy kis helyet, és lefeküdt. Odabent Vilmos még elszöszmörögte, hogy enyém a vár, Boldié a lekvár, majd leheveredett. Perceken belül mindkét sün aludt.
Én meg álltam, egyik kezemben a munkavédelmi kesztyűvel (ha elfajulna a csata, és avatkozni kéne), másikban a lapáttal (amivel szedtem össze az almot), és egyik ámulatból a másikba estem. Arra számoltam, Boldi fellépése még agresszívebb lesz, ha Vilmos a saját területén háborgatja, ehelyett... furcsák ezek a sünik. És nagyon-nagyon édesek:)
K.
Szólj hozzá!
