Utazások Erotikában
No meg, rám is fért már végre egy jó könyv. Az elmúlt időben semmi említésre méltót nem sikerült összeolvasnom. A homok asszonya, elismerem, jól megírt szöveg, de nekem személy szerint nem tetszett (nagyon nem), kafkás volt, de annyira azért nem jó, meg nekem egzisztencialista-flessem is volt. Szinténbölcsész kolléganő figyelmeztetett, h Japánban nem volt olyan, de nekem akkor is. A bánatos kurváim emlékezete meg egyenesen borzalmas volt, mást meg mostanság nem olvastam – a szokásos női magazinokon kívül. No de Vámos! Imádtam. A stílust, a szabad függő beszédet, a jól megírt mondatokat, az időkezelést, stb., stb. No és, az a bizonyos közép-kelet-európai miliő, mibenlétének megfejtésére most már kísérletet sem teszek, de átlengi ezt a könyvet is.
Persze, le kell szögezni, a könyv elég nyomasztó. Mint minden Vámos-szöveg, amit olvastam. Az említetten kívül az Emily néni szakállát és a New York-Budapest metrót, mindhárom, szimplán szólva, balfaszokról szól. És míg az Emily néni különösebben nem vágott hanyatt (bár az alapötlet tetszett), a New York-Budapest már annál inkább, de az Utazások még annál is sokkalta jobb. Vámos Miklós egyre jobb író.
Dr Mester János, a főhős, igazi vámosi vérbalfasz. Elront mindent, amit el lehet, a magánéletét és a karrierjét – közben azért kefél néhány kellemeset, de ez csak idei-óráig segít rajta. Egyébként a könyvben – mily meglepő ilyen cím után – kifejezetten hangsúlyos a szex, rengeteg a szexjelenet – ettől függetlenül ez nem egy erotikus könyv, én személy szerint egyszer sem lettem nedves olvasás közben. Node, nem is erről szól a szöveg. Vámos valahol azt nyilatkozta, az izgatta, meg lehet-e írni egy ember történetét a szerelmein és a szexuális kalandjain keresztül – nos, meg lehet, méghozzá igen jól. Jah, az ember élete felfűzhető a szerelmei köré. Fel hát.
És Vámos nagyon jól tudja érzékeltetni a házasság megromlásának folyamatát, a folytonos veszekedést, a szerelmet, és minden hangulatot. A mellékszereplőket néhány vonással rajzolja meg, de olyan jól, hogy kirajzolódik néhány mondatból egy egész személyiség, attitűd, élet.
Az a baj az igazán jó szöveggel, hogy nem érdemes mit hozzátenni. Egyszerűen jó és kész. És még csak érzékeltetni sem tudom, hogy mitől. Az, hogy jó a stílusa, jól van megírva, csak üres mondat marad. Csak egyetlenegy kiragadott példa, milyen képekkel dolgozik az író: mikor Jánoska és első felesége új lakásba költöznek, az utcán kiszakad az egyik papírdoboz, pont az, amelyikben a feleség a Jánoskától kapott szerelmes leveleit tartotta. A levelek széthullanak az utcán, Jánoska vadul kapkod utánuk, néhányat csak úgy tud megmenteni attól, hogy elfújja a szél, hogy rájuk lép. És a sáros lábnyoma aztán ott marad a leveleken. Ezt követően nemsokára elválnak. Nohát, aki ilyet tud írni, az jó író, sőt, zseniális.
K.