Utazások Erotikában

Nem a nyári nyaralást tervezgetem ilyen címmel, hanem elolvastam Vámos Miklós új könyvét. Eredetileg Apumnak lett volna karácsonyi ajándék, de ahogy belelapoztam, elfogott a gyanú, hogy ez tán mégsem neki való. Hát, nem tudom. Nekem viszont annál inkább, így végig is olvastam. Most meg a szokásos űr és kétségbeesés van bennem, mint minden jó könyv után. Mit fogok most olvasni?! Szóval, egyetlen hibája a könyvnek, hogy íródhatott volna hosszabbra is.
No meg, rám is fért már végre egy jó könyv. Az elmúlt időben semmi említésre méltót nem sikerült összeolvasnom. A homok asszonya, elismerem, jól megírt szöveg, de nekem személy szerint nem tetszett (nagyon nem), kafkás volt, de annyira azért nem jó, meg nekem egzisztencialista-flessem is volt. Szinténbölcsész kolléganő figyelmeztetett, h Japánban nem volt olyan, de nekem akkor is. A bánatos kurváim emlékezete meg egyenesen borzalmas volt, mást meg mostanság nem olvastam – a szokásos női magazinokon kívül. No de Vámos! Imádtam. A stílust, a szabad függő beszédet, a jól megírt mondatokat, az időkezelést, stb., stb. No és, az a bizonyos közép-kelet-európai miliő, mibenlétének megfejtésére most már kísérletet sem teszek, de átlengi ezt a könyvet is.
Persze, le kell szögezni, a könyv elég nyomasztó. Mint minden Vámos-szöveg, amit olvastam. Az említetten kívül az Emily néni szakállát és a New York-Budapest metrót, mindhárom, szimplán szólva, balfaszokról szól. És míg az Emily néni különösebben nem vágott hanyatt (bár az alapötlet tetszett), a New York-Budapest már annál inkább, de az Utazások még annál is sokkalta jobb. Vámos Miklós egyre jobb író.
Dr Mester János, a főhős, igazi vámosi vérbalfasz. Elront mindent, amit el lehet, a magánéletét és a karrierjét – közben azért kefél néhány kellemeset, de ez csak idei-óráig segít rajta. Egyébként a könyvben – mily meglepő ilyen cím után – kifejezetten hangsúlyos a szex, rengeteg a szexjelenet – ettől függetlenül ez nem egy erotikus könyv, én személy szerint egyszer sem lettem nedves olvasás közben. Node, nem is erről szól a szöveg. Vámos valahol azt nyilatkozta, az izgatta, meg lehet-e írni egy ember történetét a szerelmein és a szexuális kalandjain keresztül – nos, meg lehet, méghozzá igen jól. Jah, az ember élete felfűzhető a szerelmei köré. Fel hát.
És Vámos nagyon jól tudja érzékeltetni a házasság megromlásának folyamatát, a folytonos veszekedést, a szerelmet, és minden hangulatot. A mellékszereplőket néhány vonással rajzolja meg, de olyan jól, hogy kirajzolódik néhány mondatból egy egész személyiség, attitűd, élet.
Az a baj az igazán jó szöveggel, hogy nem érdemes mit hozzátenni. Egyszerűen jó és kész. És még csak érzékeltetni sem tudom, hogy mitől. Az, hogy jó a stílusa, jól van megírva, csak üres mondat marad. Csak egyetlenegy kiragadott példa, milyen képekkel dolgozik az író: mikor Jánoska és első felesége új lakásba költöznek, az utcán kiszakad az egyik papírdoboz, pont az, amelyikben a feleség a Jánoskától kapott szerelmes leveleit tartotta. A levelek széthullanak az utcán, Jánoska vadul kapkod utánuk, néhányat csak úgy tud megmenteni attól, hogy elfújja a szél, hogy rájuk lép. És a sáros lábnyoma aztán ott marad a leveleken. Ezt követően nemsokára elválnak. Nohát, aki ilyet tud írni, az jó író, sőt, zseniális.

Kinek való akkor  ez a könyv? Depresszióra, magukba fordulásra hajlamosoknak biztos nem, mert ettől csak még inkább olyanok lesznek. Akik meg nem hajlamosak ilyesmire, azoknak sem, mert azoknak meg valszeg nem is tetszene, hisz távol áll tőlük ez a mentalitás. Mégis, elolvasásra nagyon is érdemes szöveg. Ajánlás gyanánt idemásolom, mit írt erről maga az író:
„A regény tárgya a szerelem, a szex, a vágy, a gyöngédség, a házasság és a válás. Mindenkinek ajánlott olvasmány, akinek volt része a sorolt élményekben legalább egyszer. Aki olyan optimista, hogy több házasságot kötött (mint ahányszor vált), annak érdemes elolvasnia többször.”

K.

Update: Olvastam hozzá kritikákat is. Előbb kellett volna. Akkor harciasan megvédtem volna a szöveget, és szisztematikusan leírtam volna, miért jó. Érzésem szerint, amit sokan hibának látnak, azok épp a könyv erősségei.