Átszervezés
Az embert időnként utoléri a végzete. A dolgozómban időről időre felüti a fejét az elképzelés, hogyha a munkásokat átszervezik, majd hatékonyabb lesz a munkavégzés. (Tartok tőle, a felsővezetésnek gőze sincs, mi fán terem a motiváció.) Mi eddig kevesen voltunk, fiatal, lendületes csapat, szerettem bejárni nagyon. Sosem a munkával volt bajom, a kollégákat is igen kedvelem, csak az az átkozott koránkelés. De, mint írtam is már, már csak 30-40 évig kell korán kelni, az meg kibírható, az ember gondolkodjon távlatokban.
Szóval, most sokan leszünk, idősebb kollégák is érkeztek hozzánk. Az ember mindig bizalmatlanul tekint az újakra, mégha a folyosó túloldalán dolgoztak is korábban, mint a suliban, ahol az A-sok mindig hülyébbek voltak (vagy fordítva), a csoportpszichológia már csak ilyen. Most méregetjük egymást, felmérjük az erőviszonyokat, bár egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy az újak is csatlakozzanak a munka utáni koktélozáshoz, ami amúgy nagyon régen volt már, aktuális lenne. A főnök is felköltözött az emeletünkre, vége a cincogásnak, meg a hepajnak a folyosó közepén, mostantól "nagyon elfoglalt vagyok"-pofával kell menni még a vécére is (majd tükör előtt gyakorlom), hogy legalább a látszatát keltsük annak, hogy dolgozunk:) No, nem mintha nem dolgoznánk eleget, de elég, ha az embert kétszer látják kávét főzni a konyhában, máris megszólják, hogy nem bírja a paraszt a szántást. Múltkor is lebuktam, erősen benne jártunk már a délutánban, kissé elfáradtam, lerúgtam a csizmámat, hátradőltem, a lábamat az asztalra tettem, a billenytűzetet meg az ölembe vettem, úgy klimpíroztam, egyszer csak kopogtak. Mondtam, foglalt, közben azért igyekeztem leugrani az asztalról (ilyenkor az ajtón kívül csak egy nagy puffanás hallatszik), és megjelent a fönci. Mintha felhúzta volna a szemöldökét. Asszem, én hiába gondolom úgy, a munkavégzés olyan mint a szex, mindegy, milyen pózban csináljuk, a végeredmény a lényeg, de tartok tőle, ezzel azért begyűjtöttem egy feketepontot. Jaj.
Az újak viszont kitalálták, hogy ünnepeljünk névnapot, ez eleddig nem volt nálunk szokásban. Mindenki bead egy kis pénzt, és megmondja, hogy mit szeretne, azt a többiek megveszik neki. Az ünnepeltnek meg gondoskodnia kell szendvicsekről, üdítőről, nasiról. Mjudtival sokat tanakodtunk, mit lehet ilyenkor kérni. Összejön, tegyük fel, 4-5000 forint. Namármost, milyen ajándékot kérjen az ember? A pikantéria kedvéért számba vettük, mit nem: fehérnemű, ruha, ékszer, kozmetikum, szexuális felhanggal bíró tárgy nyilván nem játszik (és nem csak azért, mert nem tudják a méretemet meg a bőrtípusomat), marad a könyv, akkor viszont meg kell mondani konkrétan, mit szeretnék, az meg milyen már. Te, figyelj csak, Marikám, én nagyon szeretném ettől meg ettől ezt meg ezt a című könyvet, de aztán legyen ám meglepetés! Ha aztán meg személytelen ajándék lesz belőle, mint például üveg ital vagy bonbon, az meg nem jó, elfogy már a bulin, mert illik megkínálni a többieket, meg én különben sem szeretem a fogyasztható dolgot ajándékba. (Legfeljebb egy kis csokikát, kísérő gyanánt.) Mjudtival végül arra jutottunk, legjobb, ha az összegyűlt összeget kikérjük készpénzben:-P
Á-nak lesz nemsokára névnapja, ő nyitja a sort, rajta a világ szeme, hogy oldja meg ezt a dilemmát. Még szerencse, hogy én csak november végén kerülök sorra. Addig lesz időm gondolkozni.
K.
Szóval, most sokan leszünk, idősebb kollégák is érkeztek hozzánk. Az ember mindig bizalmatlanul tekint az újakra, mégha a folyosó túloldalán dolgoztak is korábban, mint a suliban, ahol az A-sok mindig hülyébbek voltak (vagy fordítva), a csoportpszichológia már csak ilyen. Most méregetjük egymást, felmérjük az erőviszonyokat, bár egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy az újak is csatlakozzanak a munka utáni koktélozáshoz, ami amúgy nagyon régen volt már, aktuális lenne. A főnök is felköltözött az emeletünkre, vége a cincogásnak, meg a hepajnak a folyosó közepén, mostantól "nagyon elfoglalt vagyok"-pofával kell menni még a vécére is (majd tükör előtt gyakorlom), hogy legalább a látszatát keltsük annak, hogy dolgozunk:) No, nem mintha nem dolgoznánk eleget, de elég, ha az embert kétszer látják kávét főzni a konyhában, máris megszólják, hogy nem bírja a paraszt a szántást. Múltkor is lebuktam, erősen benne jártunk már a délutánban, kissé elfáradtam, lerúgtam a csizmámat, hátradőltem, a lábamat az asztalra tettem, a billenytűzetet meg az ölembe vettem, úgy klimpíroztam, egyszer csak kopogtak. Mondtam, foglalt, közben azért igyekeztem leugrani az asztalról (ilyenkor az ajtón kívül csak egy nagy puffanás hallatszik), és megjelent a fönci. Mintha felhúzta volna a szemöldökét. Asszem, én hiába gondolom úgy, a munkavégzés olyan mint a szex, mindegy, milyen pózban csináljuk, a végeredmény a lényeg, de tartok tőle, ezzel azért begyűjtöttem egy feketepontot. Jaj.
Az újak viszont kitalálták, hogy ünnepeljünk névnapot, ez eleddig nem volt nálunk szokásban. Mindenki bead egy kis pénzt, és megmondja, hogy mit szeretne, azt a többiek megveszik neki. Az ünnepeltnek meg gondoskodnia kell szendvicsekről, üdítőről, nasiról. Mjudtival sokat tanakodtunk, mit lehet ilyenkor kérni. Összejön, tegyük fel, 4-5000 forint. Namármost, milyen ajándékot kérjen az ember? A pikantéria kedvéért számba vettük, mit nem: fehérnemű, ruha, ékszer, kozmetikum, szexuális felhanggal bíró tárgy nyilván nem játszik (és nem csak azért, mert nem tudják a méretemet meg a bőrtípusomat), marad a könyv, akkor viszont meg kell mondani konkrétan, mit szeretnék, az meg milyen már. Te, figyelj csak, Marikám, én nagyon szeretném ettől meg ettől ezt meg ezt a című könyvet, de aztán legyen ám meglepetés! Ha aztán meg személytelen ajándék lesz belőle, mint például üveg ital vagy bonbon, az meg nem jó, elfogy már a bulin, mert illik megkínálni a többieket, meg én különben sem szeretem a fogyasztható dolgot ajándékba. (Legfeljebb egy kis csokikát, kísérő gyanánt.) Mjudtival végül arra jutottunk, legjobb, ha az összegyűlt összeget kikérjük készpénzben:-P
Á-nak lesz nemsokára névnapja, ő nyitja a sort, rajta a világ szeme, hogy oldja meg ezt a dilemmát. Még szerencse, hogy én csak november végén kerülök sorra. Addig lesz időm gondolkozni.
K.
2 komment
