Egészen Boldizsáros allűröket vettem fel mostanában. Puffogok, és valahogy nem akaródzik mulatni menni. Pedig hogy szeretek táncolni! Ehelyett ülnék itthon hétszámra, ennék, olvasnék, aludnék, szexelnék, aztán elölről még egyszer. Remélem, ez csak a tél miatt van. Vagy az öregedés első jele?
Más cégnél dolgozó kollégáink bulit szerveztek ma estére a kedvenc háromszámos szórakozóhelyemre. Ingyensör, ingyenszendvics (tán nem zsíroskenyér hagymával), és tánc hajnalig. Igenám, de holnap munkanap. Igaz, péntek, de akkor is. Táncolnék már végre egyet, mert rám férne, de a buli, ugye, 11 óra körül indul be, amikor már el kéne indulnom hazafelé. Nem, igazából 11-kor már egy órája aludnom kellene, mert a fél 6, az igen korai időpont felkeléshez.
Óh, hol vannak a régi szép idők, mikor hajnali háromkor még táncoltunk, aztán mentem 8-ra az egyetemre régi magyar irodalom szemináriumra referátot tartani Koháry Istvánról!
K.