Múltkor a könyvtárban megakadt a szemem egy könyvön: A bennünk élő istennők. Igen, nekem is az jutott eszembe először, mi ez az ezoterikus baromság, ezt asszem, pont Soma hozta divatba a tanácsadó írásaiban, hogy mindenkiben lakik egy istennő, csak fel kell fedezni, és kifejleszteni. Azóta ettől hangos jó néhány női magazin, hogy igen-igen, kedves olvasó, te istennő vagy, vedd észre, aztán viselkedj is úgy (pl. fesd vörösre a szád meg a körmöd, és szeresd magad, és maszturbálj sokat, ha épp nincs pasid. Ezek mind hasznos és jó tanácsok, de ettől miért lesz vki istennő, én nem tudom,). Én nem értek ehhez, de szerintem ez akkor is hülyeség, inkább szánalmas és röhejes, ha vki isten(nő)nek képzeli magát, annak idején pl. Néroval is ez volt, de neki sem állt valami jól, csak akkoriban még nem fedezték fel az elektrosokkot, hogy kezeljék a problémát. Csinált is kalamajkát bőven.
Aztán elkezdtem olvasni a könyvet, és kisült, hogy valami egészen másról van szó.
Az írónő (egyébként gyakorló pszichiáter) már a bevezetésben jelzi, freudi és jungi gondolatokból kiindulva alkotta meg az elméletét, melynek lényege, h 7 görög istennőt tekint jungi értelemben archetípusnak, és azok lélektanát járja körül, természetesen mitológiai hűséggel. Ennek meg is örültem, Freuddal és Junggal úgyis 17-18 évesen találkoztam utoljára komolyabban, amikor is még feltett szándékom volt, hogy pszichológia szakra felvételizem. El is kezdtem a felkészülést, de mikor a különböző betegségekhez értem, és szépen sorban mindet diagnosztizáltam magamon, akkor úgy döntöttem, mégiscsak jobb lesz nekem a magyar szak, ott maximum hülyére olvashatom magam, de az az őrületnek legalább nem a dühöngő vállfaja.
Szóval, olvasom a könyvet, ha befejeztem, majd referálok róla. Addig is, néhány dolgon azért elgondolkoztam. Mókás volt például feleleveníteni a régen olvasott dolgokat. Néhány gondolat azonban – főleg freudiánus vonalon – most sem fér a fejembe. Néhány oldalon áttekinti a Freud-féle pszichológia alapjait (főként azt, amit Freud a nőkről gondolt), és olyanokat ír, hogy (idézet jön) „Freud szerint a nők – pénisz híján – csonkák és csökkent értékűek, éppen ezért kellőképpen irigykednek is a férfiakra.” Ez lenne, ugye, a péniszirigység néven ismert jelenség. Ebbe alaposan belegondoltam, és szerintem a péniszirigység inkább az az állapot, amikor egy nőnek nincs pasija, és irigyli, hogy egy másiknak meg van:)
Aztán azt is írja Freud, hogy a női pszichológia alapvetően péniszcentrikus. Kérem szépen, hogy kell ezt érteni? Már hogy lehetne egy nő pszichológiája péniszcentrikus, mikor nincs is neki olyan? Mert ha az állna itt, hogy a nők gondolkodása péniszcentrikus, azt még megérteném. Bár csak bizonyos nőké, tenném hozzá, például ismerek olyat is, akinek nem:) De hogy a pszichológiája?! Bár, lehet benne valami. Esetleg arra érthette Freud, hogy a pénisz hiánya valóban komoly gondokat tud okozni a nőknél – persze nem az, hogy nincs sajátjuk. Ezt a köznyelv meglehetősen vulgárisan faszhiánynak szokta nevezni, ellenszere valóban egy pénisz, de azt elég visszatérő rendszerességgel alkalmazni, olyankor már hat. Úgyis mekkora toposz, hogy a hisztis, nyavalygós nők azért hisztisek és nyavalygósak, mert nincs pasijuk, aki lerendezné őket. Amint beújítanak egy férfit és találkoznak a megfelelő célszerszámmal, megnyugszanak, a hiszti alábbhagy, a világ újra kerek lesz. E folyamat minél hatékonyabb megvalósítása érdekében egy javaslattal állnék elő. Most úgyis a reformok vagy mik korát éljük, állítólag szükség van rá az egészségügyben, hát én a következőt ajánlanám. Azoknak a nőknek, akiknek intenzív péniszhiányuk van, és ezzel súlyosan károsítják a saját és a környezetük egészségét, receptre kellene írni a hímvesszőt. Mégpedig úgy, hogy mint a szemüvegkereteknél, lenne a támogatott, az SZTK-kuki, amelynek tulajdonosa kicsit sörhasú, kicsit hagymaszagú, és nem udvarol közben, drágáért pedig hozzá lehetne jutni a csili-vili, menő, kigyúrt, szolis, szolgáltatás közben bókoló prototípusokhoz, nyilván szem előtt tartva az ár-érték arányt. Máris kevesebb lenne a frusztrált nő. Nem lehet, hogy legközelebb inkább erről népszavazzunk? Képzeljük csak el, micsoda kampányszövegeket lehetne írni! Ha már sokmilliárdot költünk rá, legalább legyen viccesebb.
Tizenegy percet mindenkinek! Receptre!:)
K.

Ja, még valami: (I)