Tudom, csak vidámat, csak vicceset, de akkor is meg kell írnom, affene, mert frusztrál egészen. Majd rövid leszek.

Na tessék. Vártam a meleget,a tavaszt, a jó időt, hogy végre le lehessen venni a télikabátot. Kiskabátban egészen kellemes volt az élet, aztán eljött a ma délután, amikor is már visszavonhatatlanul meleg volt, kiskabátlevevős. Hacsak az ember nem akart megfőni a saját levében. És én olyan, de olyan rosszul éreztem magam kabát nélkül, hogy csak na! A komfortérzetem nullára redukálódott, úgy éreztem, a ruhák borzalmasan állnak rajtam, egyszóval, teljes szívből kívánni kezdtem, hogy jöjjön hóvihar, vagy akár egyenesen a jégkorszak, én már azt sem bánom. Jó lesz nekem a síruha is. Az legalább eltakar. És alig 3 hónap múlva kisruhában fogok szaladgálni? Az, kérem szépen, teljességgel kizárt. Hogy tudtam valaha is?
Mi történt a télen? És mi történik minden egyes télen, hogy tavasszal, az első meleg beköszöntekor, menetrendszerűen ramatyul érzem magam a kabát jótékony takarása nélkül? Meg azt is érzem, hogy nincs egy hordható rongyom. Meg hogy meghíztam és megnarancsbőrösödtem. Meg hogy papírzacskót kéne magamra húzni, majd elbujdokolni egy nagyon alacsony népsűrűségű szigetre.
Úgy emlékszem, eddig mindig megszoktam ezt az érzést pár nap alatt. Homályosan felrémlik, tavaly nyáron is szaladgáltam nyakbakötős kisruhában, augusztusban már egész fesztelenül. De hogy? Hogy csináltam?
Persze, az igazán trendi (és előrelátó) nők már február közepén megkezdték a Nagy Tavaszi Fogyó-/Léböjt-/Méregtelenítő-/Narancstalanító Kúrát. Elvégre mással sincsenek tele a magazinok. Én mi a fenét hittem? Hogy idén majd megúszom a tavaszi pánikot? Fennállásom negyed százada óta még egyszer sem sikerült. A sok egészségtelenség helyett már rég répát kéne rágnom (Jó vastagot:)
Mindjárt találkozom Legeslegjobb Barinővel, de még az orromat sincs kedvem kidugni itthonról. (Az is olyan fura lett a télen. Tán a narancsbőr?)
Ha képes vagyok elvánszorogni odáig, akkor azonnal meg kell igyak sört Legeslegjobb Bnővel, hogy csökkentsem a frusztrációt. Nem, a sör hízlal. Eh, akkor kettőt. Akkor legalább már nem érdekel.

Érdeklődöm tisztelettel, én vagyok az egyetlen, aki ilyesmit érez, mikor a tél elmúltával először kabát nélkül mászkál az utcán?

K.