Szeretek blogokat olvasgatni. Mármint olyanokat, amelyek tetszenek. A szerző egy idő után, úgy érzem, személyes ismerősömmé válik, része lesz az életemnek, szívesen és szeretettel gondolok rá. Az ismerőseim közül még soha senki nem írt blogot. Illetve, ez mégsem igaz, a másodunokatestvérem írt, mikor Amszterdamban töltött egy fél évet. Aztán hazajött, és abbagyta, pedig szerettem olvasni. Egészen különleges dolog olyasvalaki blogját olvasni, akit személyesen is ismerek. Hát még, ha rokon!
Pár napja megtudtam, hogy az Apum unokatestvére is blogolni kezdett. Nagyon megörültem, mert annak idején, mikor olvastam a könyvét, tetszett a stílusa, és érdekesnek találtam a mondanivalóját. Nem is csalódtam. Elgondolkodtató, amit mond, teljesen más szemmel látja a világot, mint sokunk. És jó a stílusa. A puding próbája. Nem árulom el, honnan a cím:) A szerző meglehetősen otthonosan mozog az ezoterika és a spiritualitás világában, de nem Mamagésa módra osztja az észt, hanem finom felvetéseket tesz, részben magának is. A szemléletmódja sajátos. (Nekem nem is árt néha elmenni spirituális irányba is, mielőtt fülig merülnék abban, mikor fogok legközelebb szexelni. Eh, ez önirónia volt, most nem rólam van szó.)

Azóta beszéltünk telefonon, és lelkesen mesélte, mennyire örül, hogy belevágott. No igen. Blogolni jó. Én is sok örömömet lelem benne (titkon azért remélem, az idelátogatók is:).

K.