Tudtam, h előbb-utóbb be fog következni. Mondjuk, ilyen korán azért nem vártam, de hát eljött. Végül is, hamarosan 26 éves leszek.
Reggel, mikor felébredtem, még nem éreztem semmit. Mondjuk, nem is szoktam, legfeljebb némi álmosságot, meg morcos is vagyok, de aztán, mire beértem a munkahelyemre, éles fájdalom állt a nyakamba. Eh, biztos elaludtam, gondoltam és vállat vontam, azaz csak vontam volna, ha tudok. A legkisebb mozdulatra is a kínok kínját éltem át. Nem volt nálam semmi kenőcs, sem egyéb csodaszer. Körbejártam mindenkit, szánna meg és adna valamit, végül kaptam Cataflamot. Nem hatott. Az egyik kolléga még mosolygott is, mikor megkérdeztem, van-e valamije merevség ellen, és aszonta, ő örül, ha van neki:) Na jó, de nem a nyakában! (Vagy nem tudom. Hallottam már olyat, onnan tudja egy pasi, h megöregedett, hogy már leginkább csak a dereka merev.) A fájdalom meg szép lassan kisugárzott a hátamba meg a karomba, hogy már járni is alig bírtam, és hiába próbáltam mindenféle érdekes pozíciókat felvenni a monitor előtt, minden mozdulatra felszisszentem.
Anyukám nővére számolt be róla, mikor betöltötte a negyvenet, hogy negyven felett egyszer csak elkezd mindene fájni. Először csak itt, aztán ott is, végül amott, aztán szép lassan csak azt veszi észre, mindene fáj. Nálam már ilyen korán elkezdődött?

És a legrosszabb, hogy nyakfájás ellen nem véd házi patikám alapja, a Jägermeister. Merthogy az amúgy mindenre jó, nátha, megfázás, influenza, gyomorrontás, idegesség, álmatlanság stb. Más bajom évek óta nem volt.
Kaptam ugyan egy kis masszást, az felért vagy 3 orgazmussal, de utána fél órával visszaállt a status quo. Most megint alig bírom mozdítani. Azt mondta a néni, aki masszírozott, hogy tele van csomóval a hátam meg a nyakam, valószínűleg a stressz miatt. Na igen. Egy csomót stresszelek. (Béna szóvicc, bocs. Nézzétek el nekem.)

Egyelőre Ben-Gay-jel kenegetem (hogy lehet egy kenőcsnek ilyen neve!), aztán, ha nem használ, irány a reumatológia. Jesszusom, ilyen fiatalon!

K.