Nemrég épp a Micuban (Mitsubishi Carisma gépjármű) ültünk Katival, amikor elkezdte ecsetelni a "nagy kocsi = kicsi pénisz" egyenleten alapuló, gyakran emletegett sztereotípiát. Na persze, a Micu nagy, de azért nem vettem magamra :-)
Ugyan nem tévedés, hogy férfiember szeret reprezentálni, viszont ez genetikai örökség. Végülis - bár Kati ezt is vitatta - a férfi az, aki az evolúció során nagyobb teljesítménykényszerrel volt megverve. Erősebbnek, gyorsabbnak, eszesebbnek, együttműködőbbnek, csapatjátékosnak kellett lennie, jobban, mint más férfiak, vagy mint más csoport férfijai. Ebből fakadóan nyilván sok férfi definiálja önmagát az elért eredményei alapján. Én egy olyan ember vagyok, aki X.Y. cégnél (presztízs!) ilyen és ilyen beosztásban (rátermettség!) dolgozom. Ilyen házban lakom (ízlés, vagyon!), ilyen kocsim van (stílus, habitus, reprezentáció!), stb. Van aki a reprezentálást túlzásba is viszi, olyannyira, hogy az lesz az elsődleges. Ez nyilván már nem szerencsés, mert az élhetőség rovására megy. Bár nem kétlem, hogy ha létezne 714-es BMW, elég nagy keletje lenne nálunk, de épeszű ember - bocs a minősítésért - inkább alacsonyabb kategóriájú és jobban felszerelt autót vesz, mint nagyot de üreset.

Mindazonáltal elgondolkoztam az egyes gépjárműtípusokkal kapcsolatos előítéletekről.

Mert hiszen ki vesz Suzukit? A Suzuki olcsó, a "mi autónk", kvázi népautó. Megveszi az, akinek "nincs pénze rendes autóra", ez korunk trabantja, stb. Tehát kispénzű, de motorizáltságra vágyó polgártársaink. Ezzel egy kategória a Dacia Logan. (Egyébként az új Swift már egészen autó jellegű.)

Efölötti kategória - még mindig kispénzű, ámde igényesebb polgártársak részére - a Skoda,Seat, efölött kicsivel az Opel, a Fiat.

Peugeot? Renault? Citroen? A "francia" autók. Kényelmesek, de szarok. Jól néznek ki, de gyorsan kopnak és hamar tönkremennek. Franciát nem vennék :-)

Mercedes? Tíz-húsz éve a legnagyobb presztízsű márka. Ma már nem a "merci" a villantós autó, és bár valóban van presztízse, talán nem akkora mint hajdanán. Talán ezért kezd lekopni róla a merdzsós-susogós-makkoscipős áthallás - hogy egy ilyen szép képzavarral éljek.

Mit vesz ma a "komoly" ember? Hát természetesen német autót. VW Passat, Audi A4-A6-A8. Esetleg Volvót a svédektől. Vagy talán Fordot. Nem villantós, mint inkább méltóságteljes hatást kelt. Bár az Audi - dacára annak, vagy talán pont azért, mert kormányzati autó is - kezd átcsúszni a merdzsós-béevés kategóriába. Ostoba - közlekedési szabályokra magasról tevő - politikusaink nagyzási hóbortjának jelképe.

A BMW nem olyan méltóságteljes. "Gazdag vagyok és meg is mutatom neked" autók. Ez már tud farokpótlék lenni :-)

Aztán van még a távolkelet. Jelesül Japán és Korea. Japánból a "nagy" márkák, Honda, Nissan, Mitsubishi, Toyota. Ezekről már jóval kevesebb sztereotípiát ismerek, a "japánautók", "rizsrakéták" általában jól összerakott de unalmas autók. Viszont én szeretem ha egy kocsi jól van összerakva. Ha "nem francia" :-)

A Koreai autó az a "kisjapán", majdnem olyan. KIA, Hyundai, Daewoo - most már Chevi. Korábban ezek voltak a keleti népautóink, és presztízsben még mindig nincsenek a Opel-Fiat vonalon. Igen ám, de egyik-másik igen jó darab tud lenni. Már ezeket is egész jól rakják össze, nem esnek szét olyan hamar. Ld C'eed, 7 év garanciát mertek rá vállalni.Bár mint tudjuk, az abszolút bunkóság, ha amerikaiautó-találkozóra Chevrolet Matizzal érkezünk.

Mi maradt még ki? Hja, hát persze, az Alfások. Az Alfa Romeo, külön állatfaj, akár csak a gazdája. Abszolút az élményre megy rá. Meg a sebességre. Meg a veszélyre. Egységnyi darabszámú kocsiból alfás volt a legnagyobb százalékban megtörve, amit láttam.

A "gecigazdag vagyok" autók, a sport- és luxusautók meg nem hétköznapi, illetőleg feltehetően nem a havi béréből élő emberek tulajdona, ezekkel itt nem foglalkozunk. (Ld. Ferrari, Lambo, Lexus, stb.)

Hát kb. ennyi jutott eszembe. De hát ezek természetesen csak sztereotípiák, a valósággal való bárminemű egyezés nem kizárólag a véletlen műve.

A.