No igen, a sört szeretem, az amarantmagot, meg nem annyira. (Á. ma hozott. Megkóstoltam. Minden csodálatom az övé.) Jól esik meginni egy sört munka után, hazaérve, csak úgy, vagy szintén munka után, ha az ember barátokkal találkozik. Vagy buliban, ahol is a sör rendkívül alkalmas arra, hogy az ember kordában tartsa a véralkoholszintjét, mert jól kiszámítható hatása van, és csak a harmadik után leszünk szomjasak, amikor is el kell kezdeni hígítani ásványvízzel. (Úgy értve, 1 sör, 1 ásványvíz. Egy pohárba önteni a kettőt nem szabad.) Vagy nyáron a strandon, akkor jólesik a kicsit vizes, hideg sör, akkor nem is baj, ha vizes, mert legalább nem üt meg annyira a tűző napon. Sört inni gyakorlatilag bármikor jólesik, két esetet kivéve: egyik, mikor hideg van (lásd téli dilemma: mit igyunk télen a kocsmában, mikor nem annyira csúszik a sör), valamint szex előtt sem ajánlatos, mert, mint köztudott, az alkohol fokozza a libidót, ellenben bizonyos mennyiség felett az orgazmuskészséget meg csökkenti, ami így együtt az elképzelhető legrosszabb kombináció. A sör egészséges, kevés benne a cukor, meg az E-betűs anyagok, van benne B-vitamin, meg idegesség ellen is véd. (Hasonló egészséges kombináció az Unicum/Jäger+ásványvíz, tiszta gyógyszer, főleg esküvőkön szoktam alkalmazni, nehogy baj legyen.) A sör a jolly joker, a bármikor bevethető, ha az ember épp le van égve, akkor is jó, egy korsó mellett egész este el lehet üldögélni. Első randikon is hasznos, az ember nem rúg be, de oldja a stresszt, és segít, hogy az ember a jobbik oldalát mutassa.
A bor, az más. A bor az nem játék. Annak alkalom kell, hangulat, ráadásul minden borhoz másmilyen. (Vö. Hamvas Béla vonatkozó észrevételeit.) Az ember nem iszik bort csak úgy, ahhoz leül, beszélget, és ahhoz este kell legyen, inkább intim baráti társaság, netán a párunkkal kettesben. Komoly, világmegváltó beszélgetésekhez száraz vörös, könnyed évődéshez édes fehér. A bor a beszélgetés főszereplőjévé válik, az ember nem borozik beszélgetés közben, hanem esetleg beszélget borozás közben. És a legjobban a bor azon a vidéken esik, ahol termett. Átjárja a hely atmoszférája. (Sörnél nincs ilyen megkötés.) A borivásnak egészen más a pszichológiája, vagy, ha úgy tetszik, a szociokulturális vonatkozásai.
A sört azonban bármikor. No nem bármennyit. Az évek során egyéni stratégiát alakítottam ki. Az ember először, természetszerűleg, egy korsót rendel, mert nem aprózzuk el. A második körtől azonban mindig csak pohárral kérek, így kevesebb az elfogyasztott mennyiség, meg sem melegszik, és általában józanabb maradok, mint a társaság többi tagja. (Ez utóbbi, mondjuk, nem mindig előny.) Bár, amúgy sem vagyok berúgós típus. Saját érdekemben szoktam tudni, hol a határ, és csak néha lépem át.
A söröket pedig, teljesen szubjektív módon, három kategóriába sorolom.
1. Minőségi sörök. Nekem főleg belga. Amikor nem csak úgy sörözünk, amikor a sör főszereplő, már majdnem úgy kóstolgatjuk, mint a bort, és inkább szűk körű, intim beszélgetés jár hozzá.
2. Kommerszebb sörök, amikor valamilyen tevékenység közben sörözünk, ideális baráti beszélgetésekhez, buliban, vagy fárasztó munkanap után, tévénézés/blogolás közben, fűnyírás után.
3. Strandon fogyasztandó, főleg Ászok sörök, jócskán vizezve. Minél vizesebb, annál jobb. A tűző napon úgyis könnyen be lehet nyomni, így nem árt óvatosan bánni a sörrel. A benne lévő víz mennyisége pedig megoldást jelenthet a napozás közben fellépő dehidratációs problémánkra. Ja, és még egy hatalmas előnye van: egy sör elfogyasztása után már nem annyira érdekel, hogy nézek ki bikiniben…:)
Egy régi, nagyon kedves barátom mondta egyszer, hogy az ivásnak 3 fokozata van. Annyira tetszett az elmélete, hogy majdnem a sajátomként írtam le (már úgysem tartjuk a kapcsolatot régóta), de aztán meggondoltam magam. Nem fogok – most sem – idegen tollakkal ékeskedni.
Tehát.
Az egyes szint a társasági ivó. A név magáért beszél, az ide tartózó csak társaságban, társasággal együtt iszik, akkor is jellemzően mértéktartó.
A második fokozat a problémaivó. Beszédes név megintcsak, az illető akkor iszik, ha valami problémája adódik (szerelmi csalódás, munkahely elvesztése, stb.) de ilyenkor egy, netán két-három berúgással a dolog le van rendezve.
A harmadik, és egyben legdurvább a szintivó. Ez már a gyakorló alkoholistát jelenti, aki, mint a neve is mutatja, rendszeresen addig iszik, amíg elér egy, a szervezete által megkívánt szintet, ehhez elegendő lehet akár 2-3 feles is, hiszen, mint tudjuk, az alkoholizmus mértéke csak korrelál az elfogyasztott szesz mennyiségével. A hangsúly itt a függésen van, hogy rendszeresen addig iszik be nem áll a munkapont.
Hozzá kell tenni, én a magam részéről – ciki, nem ciki – de komolyabb társasági eseményt el sem tudok képzelni, mondjuk, sör nélkül. Nekem hozzá tartozik. Mindig is berzenkedtem, ha első randira teázóba hívtak, és próbáltam a söröző mellett lobbizni. Egy korsó hideg sör mögött mégiscsak nagyobb biztonságban van az ember, mint egy lapos, forró teáscsésze mögött:)

K.