(Remélem, mindenki ismeri a viccet a két középkori lovagról.)

Tegnap ellátogattam a pszichológus nénihez. Nem is volt nagyon kattos (láttam már ennél rosszabbat is), és néhány furcsaságát leszámítva határozottan szimpatikus volt. 2 órát ültem nála, ez már azért túl van a tűréshatáromon, kb. másfél óra után elfáradok, de még volt hátra két teszt kitöltése, aminek eredményén meg ugyan nem lepődtem, de annál jobban megijedtem. (Magas a szorongásszintem. És ez azért ijesztő, mert mindeddig összesen 2 dolgot ismerek, ami ezt oldani tudja, ez pedig a sör és a jäger. Gyógyászati célból mégsem szedhetem, legalábbis nem rendszeresen.)

Meg elmesélte azt is, h neki is volt olyan, h kijött rajta vmi betegség, ami egyérteműen pszichoszomatikus eredetű volt, mégis 1 évig tartott, h elszánta magát a segítségkérésre. (Csak úgy röpködtek a szakszavak, tanultam is pár újat, például "szomatizálni", jó, nem?) És ez bizony azt jelentette, h elment terápiába. Hát, ha még ő is, akkor nincs nagy gond. Bár, be kell valljam, én azt hittem, a pszichológusok ezt maguk intézik, de aztán rájöttem, ez hülyeség. Elvégre a sebész sem magát operálja, akármekkora szakember legyen is egyébként.

Meg megyünk nyaralni is hétfőn, 1 hétre Sopronba. Ha meleg lesz, a Fertő-tóban fürdünk, ha nem, akkor este a kádban. Meg kirándulunk, annyi szép városka van a környéken, iszunk jó kis soproni kékfrankost a Cézár pincében, átficcenünk Burgenlandba és hangos Grüß Gott-tal köszönünk a sógoroknak, és egyáltan, rettenetesen jól fogjuk érezni magunkat. (Remélem.)

A nyájas dosszié olvasóktól pedig ezúton is elnézést kérek, h a jövő héten esetleg ritkábban jelenek meg. Ha találok nethozzáférést, meg eszembe jut valami igen mókás, akkor azért majd jelentkezem.

Addig is, minden jót.

K.