Nincs melegvíz,a fagyasztott tökhöz hozzáfagyott a kapor, a nagy vastag szárakat alig tudtam leszedegetni, és azt is be kell látnom, mostanában nem megy olyan lendületes elevenséggel az írás. Bár erre volt már példa, aztán elmúlt, de mostanság nem, vagy csak nehezen sodor magával az ihlet. Ezért is írok ritkábban. És remélem, azért a blog színvonala nem sínyli meg nagyon.

Szokom már az orbáncfűteát (mielőtt bárki politikai felhangokkal vádolna, felőlem akár gyurcsánycfűteának is hívhatnák, nem a neve miatt iszom:), és nem tudom, használ-e. Lassan utána kellene néznem, mennyi idő elteltével hat, és hogyan, hogy tudjam, mit is kell majd éreznem. Egyelőre mintha nyugodtabb lennék tőle. De mi lesz, ha abbahagyom? Máris nem vagyok olyan nyugodt...
Azért kicsit nehéz elhinnem, hogy az segít (mármint, a tea), mert hát nagyon arra vagyunk szocializálva, hogy csak a pirulákban higgyünk igazán, mégiscsak az a (nyugati) orvostudomány csúcsa, nem holmi széna-szalma-zabasztag, füvek, sámánfőzet, vajákolás. Pedig hinni kéne, ha nem hiszek, úgy biztos kevésbé hat, de ahhoz vagyok szokva, bármi bajom van, csak bekapok valamit (mikor mit, hehe), és akkor elmúlik. Meg persze butaság, a gyógynövények hatása évszázadok óta bizonyított, míg a piruláké legfeljebb pár évtizede, és amúgy is, a legtöbb gyógyszer hatóanyagát (gyógy)növényekből vonják ki, úgy tudom. Sőt, a Tenkes kapitánya is megmondta (asszem, a Fürdőmester c. részben), hogy fűben, fában, vízben van az orvosság, és kenjük be a homlokunkat ezzel a csodálatos iszappal, hogy megjöjjön ez eszünk:) Akkor meg? Amúgy kíváncsi vagyok, az antidepibogyókat vajon támogatja-e a TB. Merthogy lehet mindenféle csúnya statit olvasni, hogy a magyar lakosság ennyi meg ennyi százaléka életének legalább egy részében---nohát. 

Hallgatok inkább Ennio Morricone-filmzenét, ami fergeteges, misztikus, varázslatos, igen jó egyszóval. Mostanság, főleg a Bang játék hatására kaptam rá a Sergio Leone-filmekre (akiről, ciki-nem ciki, sokáig azt hittem, Corleone, és a Keresztapához is van némi köze, de a filmekhez, szégyen, nem értek), és tetszenek nagyon, bár néha kissé vontatottak. Például mutatnak 5 percig egy kukoricatáblát, aztán jön a főhős, és 10 percig lovagol a semmibe, ennek bizonyára mélyebb jelentése van, de ehhez nem konyítok. Bezzeg, ha én lovagolok 10 percig, annak legalább van eredménye:D, de ettől függetlenül, bejövősek ezek a filmek.

Update: Én -nagyképűség ide vagy oda- úgy tudom magamról, igen jól tudok főzni. De az miért van, hogy a tökfőzelékből csak minden második sikerül? Hm, tán azért, mert Attila még a szagát is utálja, és titokban ellendrukkol?:)

Amúgy meg most olvastam -direkt-az orbáncfű pozitív hatásairól. Tényleg jókat írnak róla. Csak lehet, h napi 3 phár kevés. A legtöbb helyen 6-ot írnak, és szedését emellett tinktúra formájában is javasolják. Arccal az orbáncfűeaivás felé! Még a végén kisül, hogy atomtámadás ellen is véd:)
Ennek kapcsán olvastam pár cikket a placebókról is, meg arról, mostanság fontolgatják, hogy a gyógyszerek betegtájékoztatóján nem a mellékhatásokat fogják hosszan részletezni, hanem épp a pozitív hatásakat. Ez igen üdvöse lenne. Mert ha sokat olvasunk egy mellékhatásról, még a végén tényleg bekövetkezik. Mókás, mennyire összefügg test és lélek.
Kedvenc mellékhatásos sztorimat B. mesélte néhány hete. Altatót vett, és a betegtájékoztatón -műhibaeprek megelőzése végett-hosszan sorolták a mellékhatásokat. Többek között azt is, hogy a gyógyszer álmosságot okozhat. Ejha! Jó lesz vigyázni:)