Máshogy alakult.
Romantikus vacsorát terveztünk ma estére, elköltendő a cafeterián nyert üdülési csekkjeink maradványát, ami holnap lejár. Attila kinézett a netről (honnan máshonnan) egy helyet, ahol elfogadják, és szimpatikusnak tűnt. Egy hajó a Jászai tértől nem messze, Fortuna. Csak azért közlöm a nevét, hogy oda ne menjetek. Nem jó.
Rá is gyúrtam, hogy lesz itt akkor már nagy romantikus vacsorászás hajón, naplementében, nem is uzsonnáztam, és azt is megálltam, hogy délután ne faljam be a csokis kekszem maradékát. Ennyi előkészület után kaptunk magunkat, odavillamosoztunk a helyszínre. Nekem első blikkre sem tetszett, valahogy az a hely volt, ahonann úgy érzem, azonnal távozni kell, pedig nem vagyok fanyalgós fajta. Hogy mi nem stimmelt, pontosan nem tudnám megmondani, talán a feng shui nem volt jó, ami furcsa, mert a vízen állítólag mindig jobb a csí. (Bár ehhez nem értek.) De hát, asztal volt foglalva, meg hirtelenjében nem is volt jobb alternatíva, amiről tudtuk volna, hogy elfogadják az üdülési csekket. Oké, csak 5000 Ft, de azt is meg kell becsülni, megmaradt a nyaralásból, ne vesszen kárba, elesszük, a maradékot meg pótoljuk készpénzből. Az árak egyébként nem voltak vészesek, a fogásokért akár duplaennyit is elkérhettek volna, hiszen hajóról van szó, és ott szoktak.

Leültünk, étlap. Kértem őszilét, Cappyt, (a szokásos mentesvíz helyett, mert útközben leesett a vércukrom), az igen jó volt, és ezzel be is fejezem az ételek és italok dicséretét.
Az étlapon rendkívül kicsi választék (a levestől a desszertig elfért két hasábban), egy étel marhából, egy sertésből, kettő szárnyasból, kettő halból, a szokásos vitaminsaláta, oszt nagyjából ennyi. Végül lazacot rendeltünk. 10 percen belül kihozták - az mindig kicsit gyanús - a meglehetősen sovány adagokat. Aztán rájöttünk, ez inkább odaadó figyelmesség lehet, hogy a kedves vendégnek ne kelljen sokat enni abból a borzalomból.
A lazacot Attila szőlőlevélbe burkolt rizskörettel, én grillezett zöldségekkel kértem. Nekem végül rizzsel hozták, de nem reklamáltam, bizonyára felebaráti szeretetből tették, mert a zöldség még rosszabb lett volna, és ettől meg akartak kímélni. Az étlap szerint sáfrányos rizst hoztak, sárgának sárga volt, íze Uncle Bens Classic, mindegy, még az volt a tányéron a legértékelhetőbb mozzanat. A lazac húsa zsíros, valszeg olajban sütötték, és még azt a fáradságot sem vették, hogy a végén leitassák róla papírtörlővel, pedig az nem hülyeség, például segít, hogy ne tocsogjon az étel. A fűszervaj, amit beígértek, szép szabályos rózsában érkezett, ízre borzalmas, állagra kőkemény, most ránthatták elő a fagyasztóból, az enyémen, bazmeg, még jégmorzsák is voltak. Erre azért igazán oda lehetne figyelni. Tudjuk, hogy az éttermekben sokszor gyorsfagyasztott áruból dolgoznak, máshogy nem is lehetne költséghatékonyan megoldani, de legalább ne látsszon!
Csipegettünk belőle, mert éhesek voltunk, találgattuk, vajon a többi étel mennyire lehet vacak, elhatároztuk, hogy hazafelé benézünk az Európa cukrászdába sütizni, fene fog a fogyókúrán aggódni, ilyen vacak vacsi után kell némi testi és lelki vigasztalás. Legyűrtük. Megkönnyebbültünk, hogy túl vagyunk rajta. Csak semmi bajunk ne legyen tőle.
Fizetés után sietősen távoztunk. Gazdagabban a tapasztalattal, hogy ide többet nem. Ti se.

A középkori emblémékon gyakran ábrázolják Fortunát szajhaként. Távoli áthallás, de vajon innen kapta az étterem a nevét, hogy kurvarossz a kaja?