A mai dilemmáról. Tudjuk, ugye, hogy a pasik - általánosítás következik - csak az egyenes beszédből értenek, lévén egyvágányúak. Nem értenek sem az utalásból, sem a célozgatásból, meg kell nekik mondani, mit akarunk, egyenesen az arcukba bele. És ők is így kommunikálnak. Legalábbis, az internet, meg a Pease-könyvek, meg a párkapcsolattal foglalkozó művek tele vannak ezzel. És ezt Attila is megerősítette. Kedvenc példája, hogyha azt mondja, hogy kér kenyeret, akkor az nem lebaszás, hogy a faszér nincs kenyér, hanem pusztán az igényének jelzése. Semmi több, semmi mögöttes. (Míg mondjuk, nők közötti kommunikációban egy ilyen megszólalásnak legalább tizenhatféle, ha nem több mögöttes jelentése is lehet.)
Igen ám, de mit kezdjünk akkor azzal a kijelentéssel, hopgy jó ez a ruha/felső stb? Ha nő mondja nőnek, akkor ugye, sok mögöttes dolgot is jelenthet, extrém esetben azt is, hogy 'a ruha ugyan jó, de rajtad, aranyvirág, borzalmasan áll'. Vagy azt, hogy 'add kölcsön a következő fontos randimra'. Pasik esetében pedig, mivel egyenesen kommunikálnak, azt mondják, amit gondolnak, akkor a bók vajon a ruhának szól? Ez persze hülyeség, de logikusan következik. Vagy nem? Én néha nem is tudok mit kezdeni az olyan bókkal, hogy jó ez a ruha. Csak legyintek, hogy jó, majd megmondom a ruhának, hadd örüljön.
Vagy mégiscsak azt jelenti, hogy 'csinos vagy ebben a ruhában, demegdugnálak kisanyám', csak ezt ugye mégsem, de akkor meg hogy vagyunk a híres egyenes, konnotációk nélküli jelentéssel?

Eh, nem értek én a férfiakhoz.