És akkor szombat reggel elindulunk. Olaszországba. Ketten, kocsival. Meg Jókával, a kocsiban lakó plüss-sünnel. Meg egy csomó kérdéssel a fejemben.
Hm. Tengerpart, az jó. Feltéve, ha nincs szar idő, mint tavaly Bulgáriában. Ahol ha fürödni akartunk, odébb kellett kergetni a jegesmedvéket a vízből. Esőben még tengert bámulni sem lehet.
Meg az utazás előtti feszültség. Régen sosem értettem, miért ideges az utazás előestéjén a Nagyi - akkor csak azt éreztem, elutazni jó, a feszültség legfeljebb türelmetlen várakozásban és felajzottságban nyilvánult meg. Ehelyett, mióta pasival kettesben utazom, megjelent a negatív töltetű feszültség. Hogy jajmilesz, megvan-e minden, nem hagyok-e itthon semmit, gyógyszer, mosogatószer, szendvicsek az útra.  Ez a folyton ott motoszkáló feszültség már az öregedés első jele? Eh, csak lazán, csak könnyedén, úgysem attól lesz jó, hogy nem hagytam itthon a mosogatószivacsot.

És három napja nemalvás van, napi 3-4-5 óra, nem megy több. Kezdek a kapacitásom végére érni. Lehet, h szimplán az a gond, az elmúlt időben kicsit túladagoltam a pszichoaktív szereket. Nyugtató, orbáncfűtea, unicum, sör, no meg a virágterápia random mennyiségben és kombinációban, hm, veszélyesen élek...:) Orbáncfűtea egy hétre off, főleg, mivel fényérzékeny leszek tőle, és nem mehetek a napra. (Persze ez csak akkor gond, ha jó idő lesz, ami lúzerlány esetében nyaralás alatt mindig kétséges). És akkor választhatok, hogy depressziós szeretnék-e lenni, vagy piros foltos. Aztán meg a piros foltok miatt depressziós:)
Viszont vannak pozitív hatások. Egyszerre vagyok jobban és rosszabbul. Az elmúlt időben annyi pozitívum történt velem, hogy még. Pozitív visszajelzések, új haverok, sikerek a melóban, jó bulik, és nagy-nagy szeretet-érzés, hogy csak azért nem ölelgetek mindenkit, mert fegyelmezem magam, és tudom, nem illik csak úgy a nyakába boruldosni mindenkinek, akit kedvelek. Még a végén frusztrálnám őket.

No, nyígás-nyavalygás off, legközelebb, ahogy egyszer azt már megígérem, csak akkor írok, ha jó lesz a kedvem. Én remélem a legjobban, hogy lesz ilyen...