Ha már így rákérdeztél, Smeli, akkor elmesélem, igazán kedves tőled, hogy érdeklődsz felőlem.

Na szóval, vasárnap délelőtt hoztak el Á-éktól, akiknél egy hétig vendégeskedtem. Furcsa, mikor a gazdámékhoz jönnek vendégek, akkor mindig készülnek nasival, ám a gazdám a lelkükre kötötte, csak naponta fél macskakaja, bárhogy is sertepertélek a tálam körül. Na hiszen!
A gazdácskám sokat szabadkozott, mikor átvittek, hogy elnézést a kellemetlenségért, mire Á. férje azt felelte, ha az öccsét elviselik, akkor egy sün nem jelenthet gondot. Na szép! Egyáltalán, miféle kellemetlenség? Egy sün igazán nem sok vizet zavar, például hiába van tele a vizestálja, szinte soha nem iszik, esetleg néha belemossa a lábát. Vagy talán az, hogy éjszaka hangos vagyok? Nahát, ők meg nappal hangosak, néha aludni is alig bírok, jönnek-mennek, beszélgetnek, zenét hallgatnak, meg kis is vesznek a dobozomból, pont akkor, mikor a macskakajakonzerv másik feléről álmodom épp.
Az autókázást annyira nem élveztem, a gazdi egyik cipősdobozában utaztam, és hiába fogott jó erősen, valahogy mindig ingott a lábam alatt. És azt sem engedték meg, hogy kimásszak, pedig szívesen átmásztam volna a másik ülésre, ott csupa érdekes dolog van, de mindig visszatessékeltek. Azért sokat leskelődtem, igazán nagy ez a világ, nagyobb, mint gondoltam, de hogy hogy nem lesz az embereknek hányingerük a kocsiban! Az autó amúgy egészen úgy működik, mint a mókuskerekem, csak azt belülről hajtják, de legalább olyan hangos, és haladni is lehet vele, például vendégségbe menni.
Így hát péntek délután beköltöztem Á-ékhoz, akik igen kedvesen fogadtak. Amúgy is, helyesek nagyon, hárman laknak, és leginkább Á. férjének öccse hasonlít rám, aki nappal aludt, és éjjel volt fent, sokszor mentünk együtt aludni hajnalban. Azt mondják, egyetemista, és az egyetemisták életmódja ilyen, még az is lehet, hogy én is beiratkozom, úgy látszik, ezt pont süniknek találták ki.
Á-ék minden este megetettek (szigorúan csak fél konzervet!), aztán mikor megvacsoráztam, kivették a tálamat, hogy ne csapjak vele zajt. Ezt a gazdám is eltanulta, azt mondta, remek ötlet. Higgyétek el, a tállal focizni is igazán remek!
Á. férje néha kivett, ekkor persze összegömbölyödtem és fújtam, de türelmes volt, megvárta, míg megnyugszom, meg hát, nem is lehet a végtelenségig összegömbölyödve lenni, ki bírja azt hasizommal. El is kezdtem aztán mászkálni a kezén, és bele sem haraptam, nem kell tőlem tartani, a gazdámat csak egyszer haraptam meg kiskoromban, de akkor nagyon meg voltam, ijedve. Egyszer mondjuk P-t is megharaptam, de ő addig ingerelt, míg muszáj volt, minek akarta mindenáron megfogni az orromat?!
A gazdámék vasárnap este jöttek értem, azóta megint itthon vagyok. Továbbra is csak fél konzervet kapok, állítólag hoztak egyet direkt Olaszországból, hát, be kell valljam (csak meg ne bántódjon), nem éreztem semmi különbséget, lehet, hogy más van ráírva, de én nem tudok olvasni, meg egyébként sem az érdekel, mi van a zacskóra írva, hanem, hogy mi van benne.
Á-éknál jól éreztem magam, azt mondják, most én is nyaraltam, akárcsak a gazdák, hát mutasson nekem még valaki egy sünt, aki egy hétre nyaralni megy, és vendégségbe is!
Az emberek ilyenkor azt mondják, köszönjük a vendéglátást. Én is köszönöm!