Ahogy idősödik az ember, egyre hosszabbra nyúlik, és egyre több elemmel bővül a lefekvés előtti rituálé. Kezdetben vala a fogmosás. Két éves kor óta, folyamatosan, és elég hamar megtanultam, hogy előbb esszük meg a csokit, utána mossuk meg a fogunkat, mert jóllehet a csoki sokkal fincsibb, mint a fogkrém, de hát nem mindig mindent az íze kedvéért veszünk a szánkba.
Aztán később, kamaszkorban, felzárkózott ehhez az arctisztítás, nem sokkal később pedig az első hidratálókrém. Aztán meg a smink, mármint, azt reggel, este meg a ledörgölés. És szombaton megvettem életem első szemránckrémjét. Elvégre 26 elmúltam, és ahogy Gy-vel mondani szoktuk, 25 fölött minden nap ajándék, és a ráncok elleni harcokat nem lehet elég korán kezdeni. Én el is kezdtem: le a ráncokkal. Így az esti tükör előtt móka már 10 percig is megtart, plusz sünetetés, órafelhúzás, elvackolás, alszik. Pár perc múlva úgyis riaszt a telefon. Állítólag ilyenkor 6-7 óra is eltelik közben, de én nem hiszem el. Alig vackoltam el magam, máris kelni kell. Megyek, is a Boldizsár már egyre türelmetlenebbül rohangál a dobozában.