-Anya, ez akkor is hat, ha nem hiszek benne?
-Nem tudom. Higgyél.
-Jó. Megpróbálok.

Hogy az ember szülei mi mindenre nem képesek, pusztán azért, mert nagyon szeretik és nagyon féltik a kicsi (bár nagyobbik) lányukat!
Mikor augusztus végén diagnosztizáltak nálam egy randa betegséget... na jó, kimondom, elvégre nem tabu, és mindig olyan bután hivatkozom rá, na szóval, HPV-fertőzést, kicsit leültem. Nincs semmi, de semmi tünetem az égvilágon, kivéve a P3-as citológiát...az azért odabasz.
És akkor lehet spórolni oltásra, ami, ha jól értesültem, 95.000 Ft, és nem támogatja a TB (minek is támogatná, elvégre egyes statik szerint a populáció 80%-a fertőzött vele), és állítólag akkor is használ, ha már kialakult a fertőzés, segít, hogy a vírus ne csináljon csúnya dolgokat. Meg lehet immunrendszert erősíteni, mivel olyan is előfordul, hogy a fertőzés spontán elmúlik...hm, próbálok pozitívan gondolkodni. Ja, az oltást 3 dózisban kell beadni, és remélem, nem alkalmanként közel 100.000 forint, hanem összesen. Ha az Isten is úgy akarja, karácsonyra összespórolom az árát, és akkor a Jézuska hoz majd nekem HPV-oltást, ah yeah!

Na mindegy, én nem erről akartam írni, hanem arról, hogy a szüleim, a drágák, mennyire aggódnak miattam. Például folyamatosan csokival tömnének, mióta 5 kilót fogytam, és ha náluk vagyok, elhalmoznak minden földi jóval, híznék már vissza az 58-60 kilós versenysúlyomra, mivel szerintük túl sovány vagyok. (Attila és Gy. szerint is, szerintem nem.) És az anyukám olvasta egy újságban, hogy Fegyverneken vagy egy kálváriadomb, amely dombnak csodatévő, gyógyító energiát tulajdonítanak. Hozzá kell tenni, egyik szülőm sem igazán hisz a spirituális dolgokban, Istenben sem, és egyáltalán, minden ilyesmit butaságnak minősítenek. Most mégis! Mert ha a lányukról van szó, akkor mindent meg kell próbálni, még ezt is, bár nem hiszünk benne, de azért hátha...
Tegnapra tűztük ki a kirándulás időpontját, és végül nem Fegyernekre mentünk, mivel az igen messze van, és olvasták a neten, hogy a közelben, Tápiószentmártonban vagy egy Attila-domb nevű hely, amelyek szintén hasonló dolgokat tulajdonítanak. 
Útközben történt egy groteszk közjáték: a faluba beérve érdeklődtünk a boltnál a helyiektől, merre van a híres csodadomb. Megállítottunk egy nőt, megkérdeztük, és, lám a sors fintora, amikor válaszolt szegény, akkor derült ki, hogy beszélni is alig tud, szinte alig érthető, amit mond. Apuval egymásra néztünk, és mindketten ugyanarra gondoltunk: ha ez a szegény nő évek óta a domb szomszédáságban lakik, és még mindig ilyen állapotban van, akkor lehetünk kicsit szkeptikusak a domb csodatévő erejét illetően...
Odaérve aztán kiderült, hogy a Kincsem parkról van szó, a lovaspark területén belül van a domb. Nohát, hogy az milyen mókás hely! Vannak lovak, egy másik karámban disznók, szelídek és vadak, meg a kettő keveredése, nagyon helyesek voltak, etettük is őket, csámcsogtak, túrták az orrukkal a földet, dagonyáztak, és némelyik kan mindig megpróbált a nőstények hátára ugrani, de a nőstények elhajtották (a hülyék!). Egy másik karámban meg más növényevő állatok együtt: tyúk, kacsa, liba, galamb, kecske, szamár, őz, strucc, a dombtetőn meg ürgét is láttunk, de mire közel mentem voltam hozzá, belebújt a lyukába. És láttam olyan kövérre hízott kacsát, hogy menni is alig bírt, nagyon édes volt:)
A domb csodatévő energiájából nem éreztem semmit (ti. bizsergést, vagy átszellemülést), bár nem is tudom, mit kellett volna éreznem. Nem vonom kétségbe a hely csodatévő erejét, bár biztos sokkal inkább hat, ha hiszek is benne. Sokan gyógyultak meg állítólag, akik a dombon jártak, de nem tudom, hogy valóban a hely segített, avagy az illetők hite, hogy meg fognak gyógyulni, ha odamennek.
Mindenesetre, a Kincsem park nagyon szép hely, kirándulni mindenképp megéri oda, főleg nekünk városiaknak, aki ennyiféle állatot sosem látunk ilyen közelről, lehet nagyot sétálni a dombon, jó időben még piknikezni is, hátha, ha leülünk a földre, még közelebb leszünk a hely energiáihoz...