Ezt a képet Mjudti készítette kedden a cég udvarán, amikor fél nyolcig bent volt.
Az ablakon kinézve még két sünt látott, akik a macskáknak kitett tálból falatoztak épp, a három cica meg csak ült és nézett, hogy akkor most mi lesz az ő vacsorájukkal. Ám mire leért, mindkét sün megpattant (valszeg elfogyott a macskakaja), az egyiket egy bokor mögé bújva kapta lencsevégre. (Mármint, a sün bújt a bokor mögé, nem Mjudti.)

Azért más úgy dolgozni odabent, hogy tudom, eközben két sün hortyog a bokrok alatt, és ha véletlenül későig túlóráznék, minden esélyem megvan rá, hogy mikor hazamegyek, épp akkor masíroznak keresztül az udvaron. Azt eddig is tudtam, hogy az udvaron lakó macskákat valakik etetik, de azt nem, hogy süni is lakik nálunk. Márpedig ha sün van, és a macskákat etetik, abból a sün sem fog soha kimaradni! A céges sünik már jó kövérek, biztosan nem lesz gondjuk a téli álommal.

Lassan nekünk is el kell indulni sünt keresni télire. Mivel most megint van szabad kapacitás, egy sünit be tudunk fogadni, ha találunk, és a méretkezésnél kicsinek bizonyul. Tegnap este már a leendő jövevény nevén gondolkodtunk. Ha lánysünit találunk, akkor Panna lesz vagy Piroska. Ha fiút, akkor több lehetőség is felmerült. Nekem a Jóska tetszene, de fent maradt még a rostán a Sándor, a Simon, a Botond, a Benedek, és Attila kedvence, a Gyárfás. Na persze, Gyárfás! Nem lehet ilyen nevet adni egy sünnek! Bár ki tudja. Végül is valahányszor kimondom, nevetni kezdek...